HU EN

Szilágyi Sándor (1827–1899), az Egyetemi Könyvtár igazgatója.​​

Ellinger Ede fényképe után.​
Vasárnapi Ujság 44, 26. sz. (1897. június 27.): [413].​

A majdnem felrobbant könyvtár

A könyvtár olvasótermének használata 1880-ig meglehetősen szabad volt: a helyben olvasást nem kötötték külön engedélyhez, az ellenőrzés pedig nem volt kellően szigorú. Ennek következtében egyre gyakoribbá váltak a könyvlopások, amelyek közül az egyik kis híján súlyos katasztrófához vezetett.[1]

Szilágyi Sándor könyvtárigazgató 1880. november 10-én kelt feljegyzésében[2] a rektornak számolt be azokról az eseményekről, amelyek miatt az olvasóteremben szigorúbb szabályok bevezetését tartotta szükségesnek. Egy ismeretlen tettes ugyanis könyvlopást követően lecsavarta az árnyékszékben található gázlámpa csövét, majd magával vitte. A nyitva maradt vezetéken keresztül nagy mennyiségű világítógáz áramlott a zárt, szűk helyiségbe. A veszélyt szerencsére még időben észrevették: ha a könyvtárszolga égő kanóccal lépett volna a helyiségbe az esti világítás meggyújtásához, „múlhatatlanul robbanás történt volna”.

„Olyan olvasóközönséggel szemben, melynek kebléből gonosztevők s tolvajok kerülnek ki, rendkívüli eszközökre van szükség: a korlátlan olvasószabadság többé fenn nem tartható. Nincsen nyilvános könyvtár Európában, mely oly korlátlanul, minden megszorítás nélkül volna nyitva boldog s boldogtalannak, mint valami csapszék. Az igazgatóságnak garanciákat kell kapni, hogy ide csak komoly törekvésű s valóban olvasni akaró ember jön be, nem pedig a rossz idő ellen azilumot kereső lump.”[3]

Az esetből Szilágyi le is vonta a következtetéseket: az olvasóterem oldalajtóit lezáratta, így a közlekedés kizárólag a főbejáraton keresztül történhetett. Az események hatására átalakították a könyvtár használati rendjét is, bevezetve a látogatójegyek (olvasójegyek) rendszerét, mely a mai napig minden könyvtárban működik.

“Az olvasóterem minden tisztességesen öltözött s komoly magaviseletü férfi egyén számára nyitva áll, a ki 16.ik évét betöltötte. A ki azonban a könyvtárt használni akarja, az igazgatótól vagy az e czélra felhatalmazott könyvtártiszttől látogatási jegyet kér. [...] Az olvasóterembe csak az mehet be, ki látogatási jegyét a portásnak bemutatja, s azt ruhájával, botjával, kalapjával nála hagyja. Az ilyen látogatási jegyekről az igazgató pontos könyvet vezet, azok személyre szólnak és másra át nem ruházhatók. Ha valaki látogatási jegyét elveszti, azt tartozik az igazgatónak bejelenteni, ki annak megsemmisítése iránt intézkedik. Ha pedig valaki látogatási jegyét másnak adja, s ezen tette kiderül, az a könyvtár látogatásától mindenkorra eltiltatik.”[4]