HU EN

Ferenczi Zoltán, az Egyetemi Könyvtár igazgatója (1899–1925)​​

Egyetemi Könyvtár és Levéltár, Egyetemtörténeti Gyűjtemény, Fotótár.​

A peches Móricz

Móricz Zsigmond budapesti egyetemi évei alatt rendszeresen látogatta az Egyetemi Könyvtárat. De nemcsak olvasója volt, hanem egyszer könyvtárosi pályára is készült.

Amikor 1900-ban Budapestre került, idegennek érezte magát a fővárosban. Egyetemi éveinek szegénységére visszaemlékezve, 1930-ban így vallott:

„Nem reggeliztem, kenyeret, szalonnát vacsoráztam, s ebédre 30 krajcáros ebéd. Egyetlen furcsa büszkeségem az volt, hogy nem volt adósságom... Nem mehettem színházba, bálba, kávéházba soha, csak az utca volt az enyém, meg a szobám, meg az egyetemi könyvtár olvasója.”[1]

Bár egyetemi tanulmányai alatt minisztériumi gyakornoki állást is kapott, egyetlen célja az írói pálya volt. Különösen a könyvtári világ vonzotta:

„Ha mégis állás, akkor már jobban szerettem volna, ha könyvtárban lakhatnék, ahol a fantázia számára legalább szabad mezők nyílnak.”[2]

Ezért 1903-ban megpályázta az Egyetemi Könyvtárban meghirdetett gyakornoki állást. Jelentkezését a korszak három irodalmi tekintélye is komoly ajánlásokkal támogatta: Gyulai Pál, Vargha Gyula és Szász Károly.[3] Az ő ajánlóleveleikkel kopogtatott be Ferenczi Zoltán könyvtárigazgatóhoz. „Uram, ennél kedvesebb ajánlóleveleket egész Európából nem hozhatott volna.” – bólintott elismerően az igazgató az átnyújtott papírokra pillantva, miközben becsúsztatta őket íróasztala fiókjába – majd kinevezte az állásra Hóman Bálintot.[4]

Az író végül keserű humorral nyugtázta a döntést: „Így én tovább is az utcák bolygója maradtam”.[5]

A sikertelen pályázat végül sorsfordítónak bizonyult. Móricz később a Kisfaludy Társaság megbízásából népköltési gyűjtőként járta Szatmár falvait, és élményei döntő hatással lettek későbbi írói világára.