HU EN

„Tekintetes Schedel Ferencz urhoz a magyar királyi egyetemi könyvtár Őréhez alázatos folyamodványa a pesti egyetemi ifjuságnak, melyben bizalommal kéretik, miszerint kegyeskednék kieszközölni, hogy az egyetemi könyvtár a szünnapok alatt nyitva maradjon.”​​

1846. Július 8.​
ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, Levéltár, Egyetemi Könyvtár iratai 19/a, 8. doboz.​

A vasárnapi vita

A könyvtár nyitvatartása körüli viták jóval régebbiek annál, mint gondolnánk.

Már az 1850-es években visszatérő kérdés volt, hogy a hallgatók és a kutatók mikor és mennyi ideig használhatják az ország legjelentősebb tudományos könyvtárát. Az 1860-as években a könyvtár nemcsak vasárnap, hanem hétfőn is zárva tartott. Nem véletlen, hogy a pesti egyetemi ifjúság szélesebb hozzáférést követelt:

„Hogy ünnepeken és vasárnapokon a könyvtár zárva van, természetesnek találjuk, de hogy ráadásul miért ünnepli meg e tudományos intézet a hétfőt, mint valami »blau montag«-ot? azt nem tudjuk.”[1]

Az egyetemi tanácshoz benyújtott reformjavaslatuk sikeresnek bizonyult. Az 1860-as évek közepére megszűnt a hétfői zárvatartás, sőt, mivel bevezették a gázvilágítást is, a könyvtár az esti órákban is látogathatóvá vált.[2]

A következő évtizedekben azonban fokozatosan egy másik pont került fókuszba: a vasárnap. Ez volt az a kérdés, amely később az „Egyetemi Könyvtár vasárnapi vitája” néven elhíresült közéleti üggyé vált.

Az új épület megnyitását követően a könyvtár hétköznap – egyelőre, a még zajló raktárrendezések miatt – csak délután tartott nyitva, ám már vasárnap délelőtt is fogadott olvasókat. A hallgatók ezzel továbbra sem voltak, s nem is lehettek elégedettek. Az olvasótermek egyre zsúfoltabbá váltak, és sok diák csak az esti órákban vagy vasárnap tudott volna tanulni. Az 1880-as évek elején ezért újabb mozgalom indult a nyitvatartás bővítéséért, s a könyvtár végül délelőtt és délután is használhatóvá vált, mindössze vasárnap délután zárt be.[3]

Azonban 1893-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszter úgy rendelkezett, hogy a könyvtár vasárnap egész nap legyen nyitva, ellenben hétfőn tartson szünnapot.[4] A döntést a parlamentben interpellációban támadták, mert egyes képviselők szerint sértette a vasárnap megszentelésének elvét. A többség azonban a nyitvatartás mellett állt ki.[5] Úgy tűnhetett tehát, hogy az ekkor kialakított rendszer hosszú időre rendezte a kérdést: a könyvtár vasárnap egész nap nyitva állt, a hétfő pedig szünnap lett.

1904-ben a torinói nemzeti könyvtár leégésének katasztrófája egész Európában a könyvtárak biztonságára irányította a figyelmet.[6] A minisztérium az Egyetemi Könyvtárban is tűzbiztonsági felülvizsgálatot rendelt el. A vizsgálatokkal egy időben a nyitvatartás kérdését is újra napirendre tűzték, amelynek eredményeképpen a könyvtár 1906 őszétől ismét hétfőn fogadta az olvasókat, vasárnapra pedig bezárt.[7]

A döntés nagy felháborodást váltott ki. Hallgatók és újságcikkek támadták az intézkedést, mondván: sok diák csak vasárnap tud hosszabb időt a könyvtárban tölteni.[8]

A vita végső soron ugyanahhoz a kérdéshez vezetett vissza, amely már az 1860-as évek hallgatói mozgalmaiban is megfogalmazódott: hogyan lehet a könyvtárat a lehető legtöbb olvasó számára hozzáférhetővé tenni. A használhatóság kérdése azonban ekkorra messze túlnőtt a nyitvatartás problémáján. A háttérben egy sokkal súlyosabb gond húzódott meg: a férőhelyhiány. De ez már egy másik történet…