Az Egyetemi Könyvtár új épületének megnyitásakor Horvát Árpád vezette az intézményt; könyvtárigazgatóként 1874 és 1877 között állt az Egyetemi Könyvtár élén.
Horvát Árpád (1820–1894) történész.
MTA Könyvtár és Információs Központ, Kézirattár, Ms 365/174.
Lakásokról II. – Az igazgatói lakás
Az Egyetemi Könyvtár új épületén belül a legnagyobb alapterületű és a legtöbb szobával, kényelemmel ellátott lakás természetesen az igazgatóé volt. Egy, a nagy olvasóterem melletti dolgozószobával is rendelkezett (ez ma a Szépirodalmi olvasó), továbbá egy szinttel feljebb, a második emeleten, a mai főigazgatói iroda és titkárság helyén, valamint az udvari részen további öt, ma már raktárként funkcionáló helyiséget tudhatott magáénak.
Egy bökkenő mégis akadt. Az igazgatói lakás két szárnyban foglalt helyet, melyeket egy hosszú folyosó kötött össze egymással. 1875-től kezdve pedig Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter utasítására a második emelet már elkészült, de még használatba nem vett szobáiban a tanárképző gyakorlóiskola, a mai ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium elődjének használatára kellett bocsájtani néhány helyiséget.[1] Számos konfliktus forrását okozta, hogy ezek a helyiségek éppen a főigazgatói lakás két része közé ékelődtek: amennyiben az igazgató az egyik lakrészből a másikba szeretett volna átsétálni, óhatatlanul is érintenie kellett a gimnázium által használt termeket. A gimnázium és a könyvtár összesen hat évig tartó, kényszerű együttélésének végét nemcsak ezek a kényelmetlenségek jelentették, hanem a tisztázatlan területi és igazgatási viszonyok, valamint a gimnázium több, botrányos ügye is.[2]
Könyvtárigazgatóként legelőször Horvát Árpád, majd Szilágyi Sándor, Ferenczi Zoltán, Pasteiner Iván, végül Mátrai László lakott az igazgatói lakrészben.
Horvát Árpád (1820–1894) a fennmaradt feljegyzések alapján egyáltalán nem szeretett a könyvtári lakásban lakni (igaz, néhány éves igazgatói működése alatt csak másfél évet lakott az épületben), s gyakran panaszkodott arra, hogy a lakás frontját a délutáni nyári nap olyan mértékben felhevíti, hogy az a meleg miatt munkára alkalmatlan.[3]
Őt követően az épületben több mint 20 évig, az 1878 és 1899 közötti években a különféle történettudományi társaságokban aktív szerepet vállaló, kitűnő történész, Szilágyi Sándor (1827–1899) lakott a könyvtár falai között. Otthonában érte a halál is, ravatala pedig a könyvtár előcsarnokában kapott helyet.
Szilágyi Sándor halála után az első őr, Máté Sándor felvetette a lakás egy részének raktári célra való átalakítását: „a könyvtár azon kényszerű helyzetbe jutott, hogy a most üresedésben levő igazgatói lakásnak és folyosónak könyvtári czélra lefoglalása, s nyomtatványok elhelyezésének berendezésére legnélkülözhetetlenebbül szükségszerűvé vált.”[4] Azonban a következő igazgató, Ferenczi Zoltán más megoldást talált a raktári helyhiány megoldására, s beköltözött a megüresedett lakásba.
A lakás felének raktárrá alakításának ötletét Tetzel Lőrinc helyettes igazgató 1926-ban vetette fel ismét,[5] az újabb igazgatóváltás alkalmával. Az új igazgató, Pasteiner Iván egyik első intézkedéseként meg is valósította a régi javaslatot, s a már feleméretűre csökkentett lakásba költözött be 1926-ban, az udvarra eső részt pedig hamarosan raktárrá alakították.[6]
A legtöbb, összesen 38 évet (1945–1983) Mátrai László főigazgató élte le a könyvtár falai között, annak ellenére, hogy a metróépítés miatt, 1974 és 1984 között a főigazgatói lakás közel 40%-a lakhatatlanná, majdnem életveszélyessé vált.[7]
„Aligha képzelhető élesebb ellentét, mint amilyen az angyalföldi szükséglakás és az ország első könyvtára között feszült. Amott hideg, köd, nyomor, reménytelenség, […] – emitt tisztaság, rend, meleg és világosság, s a több évszázados műveltség jelenlétéből áradó meghitt szellemi atmoszféra. A könyvszerető emberek jól ismerik a frissen nyomott könyvek és folyóiratok üde nyomdaillatát, melyhez csak a frissen sült kenyér illata hasonlítható.”[8]
Halálát követően, közel 10 évvel a „metrókár” után az épület többi sérült részével együtt ezeket a szobákat is felújították.[9]