Munka az Egyetemi Könyvtárban 1934-ben.
Vértesy Miklós, „Egy fiatal könyvtáros a Horthy-korszakban,” Budapest 14. évf., 1. sz. (1976. január): 32.
Országos ügyek
Az Egyetemi Könyvtár épülettörténetének egyik kevéssé ismert fejezete, hogy otthont adott a két világháború között az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központnak (OKBK), majd a háború után utódjának, az Országos Könyvtári Központnak (OKK).
Az első világháborút és a trianoni békeszerződést követően a magyar tudományos könyvtárak külföldi kapcsolatai jelentősen beszűkültek. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a könyvtárak külföldi beszerzéseit, nemzetközi cserekapcsolatait és bibliográfiai nyilvántartásait országos szinten kell összehangolni. E célból szervezték meg 1923-ban, az Országos Magyar Gyűjteményegyetem keretében az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központot,[1] amelynek vezetésével Pasteiner Ivánt, az Egyetemi Könyvtár őrét bízták meg.
Az intézmény feladata jóval túlmutatott egy egyszerű könyvforgalmi hivatal működésén. Szervezte a magyar könyvtárak nemzetközi kiadványcseréjét, közreműködött a külföldi könyvek és folyóiratok beszerzésében, nyilvántartotta a jelentősebb hazai könyvtárak külföldi gyarapodását, és megkezdte egy országos központi katalógus kialakításának előkészítését. Az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ a brüsszeli nemzetközi kiadványcsere-egyezmények magyarországi végrehajtó és koordináló szerveként működött,[2] továbbá a könyv- és kéziratkivitel kulturális ellenőrzését is végezte.[3]
A központ kezdetben a Nemzeti Múzeum épületében kapott helyet, szerény helyviszonyok között és mindössze néhány munkatárssal működött.[4]
Az OKBK és az Egyetemi Könyvtár kapcsolata Pasteiner Iván 1926-os egyetemi könyvtári igazgatói kinevezése után vált szorossá. A két intézmény ugyanazt az országos tudománypolitikai célrendszert szolgálta, ráadásul vezetésük is egy kézbe került, így az OKBK néhány évvel később, 1928-tól már az Egyetemi Könyvtár épületében, az egyik korábbi szolgálati lakásban működött, sőt saját költségén a használt helyiségek felújításáról is gondoskodott.[5]
A Ferenciek terén folyó munka országos jelentőségű volt. Innen szervezték a külföldi cserekapcsolatok jelentős részét, itt működött a központi bibliográfiai nyilvántartás, és itt készültek azok a segédletek és katalógusok, amelyek a magyar tudományos könyvtárak együttműködését szolgálták. Az OKBK tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy az első világháború utáni nehéz gazdasági körülmények között is fennmaradhassanak a magyar tudomány nemzetközi könyv- és információs kapcsolatai.
A második világháború után az OKBK szerepét az Országos Könyvtári Központ vette át.[6]
Az új intézmény kezdetben ugyanazokat a helyiségeket és felszereléseket használta, s munkatársainak jelentős része is korábbi OKBK állományából került ki. Az OKK feladatai már túlmutattak a könyv- és folyóiratcserén: innen szervezték a könyvtárak újjáépítését, sőt a könyvtárosképzés első formáit is. Az ország számos könyvtárának ügyei futottak össze az Egyetemi Könyvtár falai között.[7]