HU EN

A Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtára, Budapest. Olvasóterem.

[1880-as évek]. Erdélyi Mór felvétele.​
FSZEK Budapest Gyűjtemény, bibFSZ01501514.

Az olvasótermi órák

Az Egyetemi Könyvtár 1876-os megnyitását követő években a könyvtártiszt tölgyfakatedrája fölött egy egyszerű, dísztelen óra függött. Králik Samu órakészítő mestert megbízták egy reprezentatívabb időmérő elkészítésével, aki egy gazdagon díszített bronzórát készített az olvasóterem számára. Az új órát 1882-ben helyezték el a teremben.[1]

A szép óra azonban pontatlanságáról volt nevezetes – rendszeresen igazítani kellett –, és nem sokáig díszítette az olvasótermet. Az 1880-as évek végefelé ugyanis egy ismeretlen férfi létrával érkezett az olvasóterembe, és azt állította, hogy az órát javításra viszi. Mivel az óra valóban gyakran késett, sem az olvasók, sem a könyvtár személyzete nem fogtak gyanút. Segítettek neki leszerelni a szerkezetet, tartották a létrát, sőt, előzékenyen még az ajtót is kinyitották előtte távozáskor. Csak két héttel később derült ki, hogy az állítólagos órássegéd valójában tolvaj volt. A bronzóra eltűnt, a tettes kilétére pedig soha nem derült fény.[2]

A bronzóra ellopása évtizedeken át afféle budapesti klasszikus tolvajtörténetként élt tovább a köztudatban, még az 1910-es években is a tolvajlás rekordjaként emlegették.[3]

A történet népszerűségét jól mutatja, hogy amikor Vértesy Miklós 1959-ben ismét megírta a lopás históriáját, több hírlap is leközölte azt némileg rövidített változatban. Emiatt sok olvasó telefonon is érdeklődött a könyvtárban, mert a cikkek és a hírlapárus rikkancsok miatt azt hitte, hogy a bűncselekmény friss hír.[4]

A bronzóra méltó pótlása hosszú ideig váratott magára. Ferenczi Zoltán igazgató 1907-ben villanyóraszerkezet beszerzését kezdeményezte, ám a költségek miatt kérelmét elutasították.[5]

Mindez azonban nem jelentette azt, hogy az olvasóterem óra nélkül maradt volna. Erről tanúskodik Kosztolányi Dezső 1910-ben megjelent, az Egyetemi Könyvtár ihlette Könyvtári csend című írása,[6] amelyben a terem atmoszféráját felidézve ezt írja: „Csak az óra ketyeg – fönn a falon – nagyon halkan.” Amennyiben egy szépirodalmi szövegnek némi valóságalapot feltételezhetünk, a leírás arra utalhat, hogy a bronzóra helyére időközben új időmérő került, még ha annak története ma már feledésbe merült is.

Az olvasótermekben végül az 1937-es modernizálás során három új órát szereltek fel, amelyeket 1950-ben központi vezérlésű rendszer váltott fel, a Magyar Rádióhivatal Óraszolgálatának köszönhetően.[7]