Az Egyetemi Könyvtár, előtte a nyilvános illemhely.
1930.
Fortepan 24141 / Somlai Tibor.
Egy illem(telen) hely
A fővárosban az első nyilvános illemhelyet 1870-ben, a mai Deák Ferenc téren állították fel. Ezt követően a Beetz-céghez kötődő “olajjal szagtalanított pissoir”-ral felszerelt, a Beck-vállalat által tervezett,[1] ikonikus zöld mellékhelyiségeket kezdték felállítani, amelyekből az 1940-es évekre már 82 darabot létesítettek Budapest számos utcáján.[2]
Az elsők közé tartozott az 1897-ben az Egyetemi Könyvtár elé elhelyezett zöld házikó[3] is, amelyet a köznyelv rögtön el is nevezett „zöldvillamosnak” az első, Nyugati pályaudvartól induló, valóban zöld színű villamosra való hasonlóságára tekintettel.
Bár Budapest köztisztaságát jelentős mértékben javították ugyan a nyilvános illemhelyek, a környék lakói azonban nem mindenhol örültek a házikók megjelenésének. A könyvtár igazgatósága már a kezdetekkor kifejezte tiltakozását,[4] s a korabeli lapok is hangot adtak nem tetszésüknek, hogy az illemhely árnyékában fonnyadozzon a könyvtár:
„[...] nem is csodálkozunk, hogy most az Egyetemi Könyvtár épületét is megtisztelik azzal, hogy eléje egy illemhelyet építenek. Kétségkívül annak ott van a helye a monumentális épület aljában, mert hát a tanácsnak végre is kötelessége gondoskodni, hogy e hatalmas épület környéke mentől díszesebb legyen.”[5]
1929-ben felmerült, hogy a város összképét rontó (ti. a legfontosabb középületek és a szobrok, emlékművek tövébe telepített) illemhelyeket a föld alá süllyesszék és a házikókat elbontsák vagy áthelyezzék. 1935-ben a Ferenciek terei zöld házikó helyett is egy új, föld alá süllyesztett illemhelyet terveztek a tér másik oldalára az ott lakó iparosok üzletfrontja elé – a tulajdonosok legnagyobb felháborodására.[6] Attól tartottak ugyanis, hogy az illemhely áthelyezése elriasztja előkelő vásárlókörük egy részét, ha nem rögtön egészét. Hogy végül mi lett az illemhely körüli csatározás vége, arról a napilapok már nem számoltak be. A második világháború alatt a Budapesten található 84 illemhely közül 18 teljesen elpusztult, 66 pedig többé-kevésbé megrongálódott.[7] Valószínűleg ekkor érte el a vég a könyvtár előtt álló zöld házikót is.