Ferenciek tere a Belvárosi Ferences-templom előtt álló Nereidák-kúttal, Uhrl Ferenc szobrász és Fessl József kőfaragó alkotásával (1835). Balra a Kossuth Lajos utca.
Klösz György felvétele.
Fortepan 82420 / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei.
Élet a könyvtár körül I. – A kút, amelyet még Petőfi is láthatott
Amióta az Egyetemi Könyvtár 1784-ben elfoglalta mai otthonát, környéke Budapest egyik legfontosabb szellemi központjává vált. A mai városkép azonban sok tekintetben eltér attól, amit a könyvtár első pesti látogatói láthattak.
A könyvtár Pestre költözése után jó ötven évvel, a 1830-as években a mai Ferenciek (akkor még Barátok tere) még mindig egészen vidékies hangulatú tér benyomását keltette: a hatalmas barokk templom mellett az utca két frontját szegélyező egyszintes épületek szinte eltörpültek, a templom előtt pedig egy faburkolatú szerény kutacska állt, amely a városszépítő felbuzdulásnak „esett áldozatul”.[1]
Ez a korábbi kút, noha remekül betöltötte szerepét és ellátta a környék lakóit vízzel, elcsúfította a város legkisebb terét. Így került meghirdetésre az első pesti köztéri kút felállítására kiírt pályázat, s bár a nyertes hamar kiderült, az első szoborral díszített pesti díszkút elhelyezésére még közel hét évig, 1835-ig kellett várni.[2]
A köznyelvben egyébként hibásan rögzült, a “Néreidák kútja” elnevezés. A néreidák Néreusz tengeristen leányai a görög mitológiában. A kút azonban eredetileg a najádokat, azaz szintén vízhez kötődő nimfákat ábrázol, ők azonban egy folyó vagy folyóisten leányai. Minthogy a Duna a közelben folyik, kézen fekvőbb, hogy ők kerültek az alkotás középpontjába.[3]
1899-ben városrendezési elvek miatt a Néreidák kútja elbontásra került és újbóli Ferenciek terén történő felállítását Kőbányán várta ki.[4] Visszatéréséig a tér arculata jócskán megváltozott: a díszkút elhelyezése óta a ferencesek templomán kívül az összes téren található épület megváltozott.