Újsághirdetés a Centrál kávéház nyitásáról.
Budapesti Hírlap 33, 218. sz. (1913. szeptember 14.): 45.
Élet a könyvtár körül III. – Versek kávé mellett
Az Egyetemi Könyvtár a századforduló idején szerves részét képezte a pesti szellemi életnek. A könyvtár, a kávéházak, a szerkesztőségek és a nyomdák között állandó volt a kapcsolat: a kutatás, az írás, a szerkesztés és a nyomtatás ugyanabban a városrészben zajlott.
A pesti egyetem bölcsészkarának közelsége és a 20. század elejének pezsgő irodalmi élete miatt egyáltalán nem csodálható, ha könyvtár állandó olvasói és a Centrál kávéház törzsközönsége között jelentős átfedés látható.
Visszaemlékezések és a beiratkozott olvasók jegyzéke alapján a Nyugat első és második nemzedékéből például Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond is szívesen látogatta mind a könyvtár olvasótermeit, mind a Centrál kávéház asztalait. Az 1930–40-es években a magyar írónők is a Centrál kávéházban tartották szerdánként heti összejöveteleiket, a második világháború után pedig a Válasz, a Nagyvilág, a Magyarok és az Újhold szerkesztő gárdája is szívesen telepedett a márványasztalokhoz, hogy megtárgyalja a magyar irodalom aktuális helyzetét – és a következő lapszám összetételét.[1]
Egy ilyen alkalommal, 1946. szeptember 6-án több tucatnyi jeles kortárs szerző, köztük Déry Tibor, Faludy György, Füst Milán, Illyés Gyula, Kolozsvári Grandpierre Emil, Lengyel Balázs, Ottlik Géza, Passuth László, Pilinszky János, Szobotka Tibor jelent meg az Egyetemi Könyvtárban a látogatójegyzék bejegyzése szerint.[2] Visszaemlékezésekből sem rekonstruálható, hogy irodalmunk nagyjai mi okból gyűltek össze egyszerre a könyvtárban éppen ezen a napon, de annyi bizonyos, hogy a könyvtárőrök itt csak könyvvel tudtak nekik szolgálni, feketével sajnos nem.