Az egyetemi könyvtár diszterme Budapesten.
Magyarország és a Nagyvilág 1, 50. sz. (1875. december 12.): [8].
Új polcok, új rend, régi kincsek
1875. május 6-án bezárták a régi olvasótermet, és ezzel megkezdődtek az új épületbe történő költözés előkészületei, valamint a könyvállomány becsomagolása.
A régi és az új épület egymás mellett helyezkedtek el a Ferenciek terén, ami jelentősen megkönnyítette a költözést. A legnagyobb kihívást inkább azt jelentette, hogy a körülbelül 200 000 kötetet úgy kellett átköltöztetni, hogy közben a könyvek kölcsönzését és használatát folyamatosan biztosítani kellett. Szinnyei József, aki első őrként az átköltözést logisztikailag irányította, emlékeiben így örökítette meg:
„épen az iskolai év elején kellett a könyvek átszállítását megkezdenünk. Az egyetemi ifjúság elől nem lehetett a könyvtárt hosszabb időre elzárni; a tanárok pedig a költözködés alatt is naponként igénybe akarták azt venni. Mikor volna ez lehetséges, midőn a múzeumi könyvtárt, 10 évi rendezése alatt, zárva tartották a közönség előtt? »Minden lehetséges«, mondá dr. Kovács József, akkori pro-rector. Megtörtént tehát a lehetetlenség leküzdése.”[1]
Az előzetesen szigorúan betűrendbe sorolt könyveket számozott kötegekbe kötötték, s ládákba tették. Tíz ládát kerekekkel szereltek fel, így ezek szolgáltak szállítókocsiként. A régi olvasóterem egyik ablakát ajtóvá alakították, és ezen keresztül, egy ideiglenesen épített fahídon, az új épület udvari folyosóján át szállították a könyveket az előcsarnokba. Az emeleti raktárakba való feljuttatást egy kézi működtetésű felvonó segítette. A módszer olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy „Midőn Hase, a bajor-német építész, figyelemmel kisérte eljárásunkat, azt megmagyaráztatván magának, ugy nyilatkozott, hogy mégis tanult valamit a magyartól.”[2]
A költözés 1875. október 11-én kezdődött, és három hónappal később, 1876. január 28-ára mind a 200 000 kötet elfoglalta új helyét, egyelőre még a korábbi raktári elrendezés szerint. A költözés idején az egyetemi tanárok számára a könyvkölcsönzést folyamatosan biztosították, nem szüneteltették.[3]
Az új könyvtárépületben az emeleten három, a földszinten pedig két nagy terem állt rendelkezésre raktárként, vagyis összesen öt helyiség, amelyeket vasszekrényekkel szereltek fel. Emellett egy karzatos nagy olvasóterem is helyet kapott, amely az első és a második emelet magasságát foglalta el. A 17,95 méter hosszú és 16,38 méter széles nagyterem 40 tölgyfaszekrénnyel rendelkezett, és 120 olvasó számára biztosított kényelmes helyet. A helyiségek polcait a négy egyetemi kar igényei szerint osztották fel. Az első emelet három termébe a bölcsészeti, a természettudományi, valamint a jog- és államtudományi gyűjtemény került. A földszint egyik nagytermében a teológiai szak anyagát helyezték el, míg a másik teremben a hírlapok és folyóiratok kaptak helyet. A magyar nyelvű könyveket az ablakok között különálló vasszekrényekben helyezték el, ismét tudományágak szerint csoportosítva.[4] Az olvasótermi anyag újrarendezése is elkészült Szinnyei értő kezei alatt február 26-ra: katalógusából „márc. 23-kán az első nyomtatott példány a miniszter [Trefort Ágoston] kezében volt és márc. 26-kán [1876-ban] az egyetemi könyvtár ünnepélyesen megnyittatott.”[5]
Az új épület megnyitását követően Szinnyei József új rendbe szervezte a könyvtár zárt raktári állományát is. A tudományterületek szerinti elrendezés és az egységes jelzetrendszer megkönnyítette a könyvek visszakeresését, s a Szinnyei által kialakított rendszer több mint hetven éven át, egészen 1949-ig határozta meg, hogyan rendezték el és tartották nyilván a könyvtár gyűjteményét. Öröksége napjainkban is él: az 1949 előtt nyilvántartásba vett könyvek ma is ebben a rendszerben találhatók meg, és nem kereshetők az online katalógusban. A történeti gyűjtemény feltárása ezért ma is fontos feladat, melyben kiemelt szerepe van a könyvtárosok hagyományos szakértelmének.