2025-ben ünnepli a Magyar Tudományos Akadémia fennállásának 200. évfordulóját. Tagjai közt egyetemünk számos kiváló diákja és oktatója megtalálható, akik nemcsak az akadémia, de intézményünk történetében is nyomot hagytak. Szentpétery Imre (1878–1950) történész, egyetemi tanár 1929-től volt a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte az Eötvös Collegium tagjaként. Járt Németországban, Franciaországban és Olaszországban tanulmányúton, ahol elsajátította a nyugati történetírás módszertanát és megismerkedett a korabeli főbb historiográfiai áramlatokkal. Mindezeket felhasználva a fejlett forráskritikai módszertant kívánta meghonosítani Magyarországon, ezért elsősorban történeti segédtudományokkal, azon belül pedig diplomatikával foglalkozott. 1914-től a Budapesti Tudományegyetemen, majd 1918-tól a Debreceni Egyetemen tanított egyetemi tanárként. 1923-tól egészen haláláig ismét Budapesten lett az oklevéltan, a címertan, majd a történeti segédtudományok oktatója és a Történeti Szeminárium igazgatója. 1935-ben megírta a Bölcsészettudományi Kar történetét, majd 1939/40. tanévben a Kar dékánja volt. Több elméleti munkát írt a történeti segédtudományok köréből, amelyet azóta is tankönyvként és kézikönyvként használnak. Forráskiadóként is maradandót alkotott, kiadta többek között az Árpád-kori uralkodók okleveleinek kritikai jegyzékét és az Árpád-kori Magyarországon keletkezett latin nyelvű, elbeszélő jellegű szövegeket. 1902-tól volt a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagja, 1932-től pedig elnöke. Egyetemi előadásainak kéziratai könyvtárunk különgyűjteményében, iratai egy része pedig levéltárunk gyűjteményében található.