Életének 72. évében, 2026. január 18-án elhunyt Szmrekovszkyné Farkas Éva, a szombathelyi főiskola könyvtárának egykori meghatározó szakembere.
Szmrekovszkyné Farkas Éva 1954. február 9-én született Szombathelyen. Már fiatalon meghatározta pályáját a tanulás szeretete, a közösségért végzett szolgálat és az elkötelezettség az ismeretek átadása iránt. A Savaria Gimnázium után a Szombathelyi Tanárképző Főiskola könyvtár–matematika szakán végzett, ahol gyermekkönyvtári és iskolai könyvtári gyakorlatok során mutatkozott meg pedagógiai érzéke, megbízhatósága és a könyvtári munka iránti lelkesedése.
Életének meghatározó szakasza 1980-ban kezdődött, amikor a főiskola könyvtárában folyóirattárosként és tájékoztató könyvtárosként megkezdte szakmai munkáját. Éva gyorsan a könyvtár egyik kulcsembere lett: logikus gondolkodása, matematika szakja és kivételes rendszerlátása révén részt vett a könyvtár számítógépes rendszerének kiválasztásában, bevezetésében és rendszerkönyvtárosi feladataiban. Ezzel úttörő szerepet vállalt a modern információs szolgáltatások kialakításában – egy olyan időszakban, amikor sokan a könyvtárban ültek először számítógép elé.
Elsők között sajátította el és tanította az ISIS adatbáziskezelőt; saját fejlesztésű adatbázisokat hozott létre – többek között a szakdolgozatok, a főiskolai kiadványok és az oktatói publikációk nyilvántartására. Munkája révén a hallgatók és oktatók számára új szintre emelkedett a tájékoztató munka, a pontos és hatékony információkeresés. Ő indította el a PRESSDOK és MANCI adatbázisok használatát is, amelyek hamar népszerűvé tették a könyvtár szolgáltatásait.
Jelentős szerepe volt abban, hogy szombathelyi intézményünkben – országosan az elsők között – bevezetésre került a Szakirodalom- és könyvtárhasználati ismeretek kötelező oktatása. A kurzus kialakítása és éveken át tartó oktatása munkásságának kiemelkedő része lett. Később az online oktatási felületek bevezetésében is tevékenyen részt vett. Elhivatottságára jellemző, hogy prémiuméves nyugdíjasként is visszajárt tanítani, segíteni, kapcsolatban maradni hallgatókkal és kollégákkal.
Nemzetközi pályázatokban, tanulmányutakon – Brüsszeltől Finnországig – képviselte a könyvtárat, és az ott szerzett tapasztalatokat következetesen igyekezett átültetni a hazai gyakorlatba. Nyitottsága, szakmai igényessége és a folyamatos önképzés iránti elkötelezettsége példaként állt mindenki előtt.
Éva szakmai tudását mindig emberséggel párosította. Csendes, megfontolt, jóindulatú személyisége meghatározta közösségünket. Kollégái tisztelték tudásáért, hallgatói szerették türelméért és érthető, támogató magyarázataiért. A könyvtár számára nem csupán munkahely volt, hanem második otthon – számunkra pedig ő volt közösségünk egyik biztos pontja.
Távozása nagy veszteség, de munkája, példája és embersége megmarad a könyvtár falai között, az általa tanított generációk tudásában és mindazok emlékezetében, akik ismerhették őt.
Emlékét tisztelettel és szeretettel őrizzük.
ELTE EKL Savaria Könyvtár és Levéltár
