Lotz Károly, a 19. század második felének egyik legismertebb magyar festőművésze 110 éve halt meg

"Lotz Károly, a 19. század második felének egyik legismertebb magyar festőművésze 110 éve, 1904. október 13-án halt meg.

1833. december 16-án született a németországi Bad Homburg vor der Höhében. Négyéves volt, amikor magas rangú német hivatalnok édesapja meghalt. Magyar édesanyjával, Höfflich Antóniával és hat testvérével visszaköltözött Magyarországra. Rajztehetségére már korán felfigyeltek, eleinte szobrásznak készült, később festeni is tanult.
1852-ben Bécsbe ment, ahol Karl Rahl festőművész tanítványa lett. Mesterével számos freskót festett főúri és nagypolgári palotákban, részt vett a bécsi görögkeleti templom, a Tedesco-palota és az Arsenal Fegyvermúzeum fal- és mennyezetképeinek megfestésében.
1853-tól állított ki itthon, de csak 1864-ben, Rahl halála után tért haza. Már abban az évben nagy sikert aratott a Vigadó lépcsőházának falfestményeivel, ezt követően szinte elhalmozták megrendelésekkel. 1873-ban a Vigadó étterme 28 medalionjának, 1874-ben - Than Mórral együtt - a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőházának freskóit készítette el. Jó kapcsolatot ápolt korának építészeivel, évtizedeken át dolgozott együtt Ybl Miklóssal, illetve Hauszmann Alajossal.
lotz2

Lotz Károly freskója (1896) az egykori Kúria (Néprajzi Múzeum) csarnokában.
Budapest, 2012. május 22.
MTI Fotó: Kovács Attila
Igazi egyénisége az Egyetemi Könyvtár falfestményein (1875-76) kezdett el kibontakozni. Különböző mitologikus, bibliai és történeti freskókat festett a Bakáts téri plébániatemplomban, az 1884-re elkészült Keleti pályaudvar érkezési oldalának csarnokában.
Neoreneszánsz munkái csúcspontjának a budapesti Operaház nézőterének mennyezetfreskóját tartják, az Olümposzt ábrázoló, ragyogó színekkel megfestett kép az építészeti megoldás tökéletes kiegészítője. Hírnevét öregbítik az egykori Terézvárosi Kaszinó báltermének freskói. A terem később a Párizsi Áruház része lett, és ma is Lotz Teremként működik (jelenleg elegáns kávézó üzemel benne)."

lotz3

Lotz Károly Posta című freskója (1884) a Keleti pályaudvar indulási csarnokában.
Budapest, 2009. augusztus 17.
MTI Fotó: Kovács Attila
Az MTA nagytermének két triptichonja, a tihanyi apátsági templom (Székely Bertalannal és Deák Ébner Lajossal), a budai Mátyás-templom festményei (Székely Bertalannal), a Kúria nagy csarnoka, az Országház lépcsőháza, a pesti ferences templom mennyezetképe, valamint a Szent István-bazilika pillérmozaikjai, kupola- és boltívképei érett művészetéről vallanak. Faliképei díszítik a Budapesti Gazdasági Főiskolát, ahol 2010-ben avatták újra a róla elnevezett dísztermet.
Számos arcképet, eszményítő kompozíciót és frivol aktot is festett. Arcképeinek és mitológiai tárgyú aktképeinek (Bacchánsnők, Psyché, Fürdés után) modelljei nevelt lányai - Ilona és rajongott Kornéliája - voltak. Bravúros tájképfestő is volt, fiatalkori olajképeit az Alföld romantikája ihlette. Ő készítette a legsikerültebb illusztrációkat az 1859 utáni kiadásokban a János vitézhez és más Petőfi-versekhez.
Pedagógiai tevékenységet is folytatott. Az 1880-as évektől előbb a Mintarajztanoda tanára volt, majd a Női Festőiskola igazgató-tanáraként, valamint a II. Festészeti Mesteriskola tanáraként, majd vezetőjeként dolgozott. 1896-ban megkapta a királytól a Szent István-rend kiskeresztjét. 1903-ban már betegen készítette el utolsó nagy művét, a királyi várpalota Habsburg-termének nagy mennyezetképét. Az állványokra ekkor már hordszéken vitték fel.
Az akadémikus magyar falfestészet egyik legjelentősebb képviselője 1904. október 13-án hunyt el. Emlékét Budapesten utca, Szegeden Stróbl Alajos mellszobra (1930) őrzi.

A témához ajánljuk a NAVA gyűjteményéből A magyar történelmi arcképcsarnok Lotz Károlyról szóló portréfilmet:
http://nava.hu/id/1037948/"