Intézmény
- EKL Egyetemi Könyvtár
"Hadrovics László állami díjas nyelvész, irodalomtörténész, akadémikus 105 éve, 1910. június 27-én született.
Alsólendván (ma: Lendva, Szlovénia) jött a világra, a Monarchia összeomlása után családjával Lentiben, később Hévízszentandráson élt, majd végül Keszthelyen telepedett le. A kőszegi bencés gimnáziumban és a keszthelyi premontreieknél tanult, utóbbi helyen érettségizett. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin-német szakán tanult tovább. Tagja lett az Eötvös Kollégiumnak, akkor kezdett érdeklődni a szlavisztika iránt. Végül 1934-ben magyar-latin-szláv filológia szakon szerzett diplomát.
1935-ben a berlini egyetemen tanult szlavisztikát a Collegium Hungaricum tagjaként, de betegsége miatt tanulmányait meg kellett szakítania. 1937 és 1942 között az Egyetemi Könyvtárban dolgozott, 1942–43-ban a szegedi egyetemen a szláv filológiáról tartott előadásokat. Célja a szlavisztikai művelődés alapjainak lefektetése és a szlavisztikai oktatás lehetőségének megteremtése volt. 1942 végén az akkor létesült Teleki Pál Tudományos Intézet történettudományi részlegében délszláv referensként alkalmazták. 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem szlavisztikai tanszékére kapott docensi kinevezést. 1954 és 1974 között volt az intézmény egyetemi tanára, 1965-től tizenöt esztendőn át a szláv filológiai tanszéket vezette. Tudományos terveinek megvalósítása érdekében feladta egyetemi oktatói pályáját, és 64 évesen nyugdíjba vonult.
A Magyar Tudományos Akadémia 1948-ban levelező, 1970-ben rendes tagjai sorába választotta. 1974-ben a zágrábi, 1984-ben a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia tagja lett.
hadrovicslaszlo2
Hadrovics László akadémikus.
Budapest, 1985. április 2.
MTI Fotó
Pályája elején elsősorban a délszláv–magyar történelmi és művelődési kapcsolatokkal foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a horvát nyelvtörténet, a horvát nyelv magyar jövevényszavainak kronológiai és nyelvföldrajzi kérdéseinek tisztázása terén, vizsgálta a magyar nyelvbe szerb és horvát közvetítéssel került olasz jövevényszavakat. Fontosak funkcionális magyar mondattani, történeti, jelentéstani és frazeológiai kutatásai is. Filológusként kimutatta az elveszett ómagyar Trója-regény és Nagy Sándor-regény nyomait a délszláv irodalmakban, különösen értékesek a magyar Huszita Biblia előzményeivel kapcsolatos megállapításai. 1979-ben megfejtette a Vizkelety András által felfedezett legrégibb horvát írásos emlék, a Cantilena pro sabatho (= Nagyszombati ének) szövegét.
Neve szorosan összefonódott az orosz-magyar, illetőleg a magyar-orosz nagyszótárral, amely először 1951-ben jelent meg. A Gáldi Lászlóval közösen szerkesztett-összeállított szótár hetedik - változatlan - kiadása 1986-ban látott napvilágot. Készített szerbhorvát-magyar és magyar-szerbhorvát szótárt is. 1966 és 1985 között szerkesztette a Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae című folyóiratot.
Munkássága elismeréseként többek között 1985-ben állami díjjal, 1988-ban Pais Dezső-díjjal, 1990-ben a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjével tüntették ki. A szegedi szlavisztikai oktatás meghonosításáért végzett erőfeszítéséért 1996-ban a szegedi József Attila Tudományegyetem díszdoktorává avatta.
Hadrovics László 1977. május 12-én halt meg Solymáron."