" 1877-ben II. Abdul Hamid török szultán ugyancsak kegyet gyakorolt: a XVI. században Konstantinápolyba hurcolt és több száz évig ott őrzött harmincöt kódexet – köztük tizenkét, egykor Mátyás király könyvtárának részét alkotó corvinát – adományozott a magyar ifjúságnak, amelyek az Egyetemi Könyvtár páncélszekrényébe kerültek. Száz évvel később a könyvtár vezetése teljes körű rendszerezést tartott: kinyittatták a porosodó páncélszekrényeket, és elhűltek attól, amit benne találtak. Ekkor kezdődött a corvinák és kódexek újkori története, a korabeli Művelődési Minisztérium ugyanis úgy döntött, a reneszánsz kódexek restaurálása elodázhatatlan, a munkát pedig az OSZK Restauráló Laboratóriumára bízta. 1983-tól 1991-ig dolgoztak a kódexek helyreállításán a szakemberek – az egyik corvinán több mint kétezer munkaórát –, amelynek köszönhetően a műtárgyakat megóvták a további romlástól. Közben pedig kidolgozták azt a pergamenkódex-restauráló eljárást, amely szakmai protokollként mára világszerte elterjedt, és amelyet a Magyar Örökség és Európa Egyesület Magyar Örökség díj bírálóbizottsága idén tavasszal Magyar Örökség díjjal jutalmazott.[...] – Mikor a XIX. század utolsó harmadában szóba került a corvinák visszajuttatása, a törökök egyfajta sajátosan értelmezett állagmegóvást végeztek el rajtuk. A kódexekről lefejtették a bőr- vagy bársonykötés maradékait, az aranyozott csatokat, a sérült, gazdag díszítésű lapszéleket levágták, majd papírtáblás, piros, fehér vagy zöld bőrkötésbe kötötték őket, fedelükre Hunyadi Mátyás címere és török felségjelzések kerültek. Minden kódexbe török nyelven, arany tintával jegyezték be az ajándékozás tényét. A corvinák szétszóródása egyébként már Mátyás király halála után megkezdődött, az őt követő uralkodók ajándékba osztogatták a meseszép kódexeket. Szerencsénkre a nyugatra került példányok mindegyike eredeti formájában fennmaradt – meséli Érdi Marianne restaurátor, az OSZK Restauráló és Kötészeti Osztálya vezetője, akivel a könyvtár laboratóriumában, több száz éves papír- és kódexritkaságok között beszélgetünk. [...] – Először is lapjaira kellett bontani a Corvinát, a tisztítás után a legfontosabb feladat volt, hogy az egyes lapok penész által meggyengült széleit megerősítsék. Ezt a problémát oldotta meg az 1984-ben Beöthyné Kozocsa Ildikó vezetésével kidolgozott pergamenöntési eljárás, amely a papíröntéssel készült kiegészítéseknél akkor már ismert nedves közegű lapképzéses eljáráson alapult. Kikísérleteztek egy pergamenport és cellulózrostot tartalmazó öntőpépet, amit közvetlenül használhattak azokon a sérült pergamenlapokon, amelyek bírták a nedves közegű kezelést. Így egyszerre egészítették ki a hiányokat és erősítették meg a penésztől meggyengült lapszéleket. Ha a nedvesítést kevésbé, vagy nem viselték el a lapokon lévő festékanyagok, akkor segédanyagon megöntötték a pépet, majd a félig nedves vagy megszárított kiegészítést rádolgozták a kódexlap szélére. Az új módszer lehetővé tette a legreménytelenebb helyzetben lévő kódexek helyreállítását is – magyarázza Érdi Marianne.
Az egykor aranyozott és festett lapszéleket sajnos már nem lehetett pótolni ott, ahol megcsonkították őket. Mindez rávilágít a kódexrestaurátorok etikai elvére is: a hiányzó részeket visszapótolni kizárólag az állagmegóvás miatt lehet, vagyis abban az állapotban kell megőrizni a restaurált tárgyat, ahogyan az fennmaradt.
– A penészgombákat fertőtleníteni lehet, ám a gombák anyagcseretermékeivel, a pergamen felületén megjelenő barna, sárga vagy lila foltokkal sajnos nem lehet mit kezdeni. A corvinák esetében fel sem merült, hogy a szakemberek megpróbálják eltüntetni a foltokat, hiszen az írást veszélyeztette volna – említi a nehézségeket a szakember. [...]