Könyvtárunk 2024. december 23. és 2025. január 1. között zárva tart, 2024. január 2-ától ismét várja olvasóit.

Külső raktárunk költöztetése miatt az ott tárolt könyvek és doktori disszertációk, valamint a könyvtár teljes raktári folyóirat-állománya előreláthatólag 2025. január elejéig nem elérhető. A könyvállományunk nagy része továbbra is kölcsönözhető, valamint friss szakirodalom található a szabadpolcokon. 

Amit az Egyetemi Könyvtárról még tudni érdemes. Az első őri lakásról és annak első tulajdonosáról, id. Szinnyei Józsefről

Könyvtárunk történetének e korszakra jellemző mélyebb összefüggéseit id. Szinnyei József naplóinak ismerete nélkül megérteni meglehetősen nehéz dolog. Ebből, többek között, az is következik, hogy az első őri lakásról sem lehet szólni annak első lakója nélkül, vagyis id. Szinnyei József egyszerűen megkerülhetetlen.

Az első őri szolgálati lakás története persze nem vele kezdődik, hanem a “döntéshozóknak” (VKM, Egyetemi Tanács, Skalniczky és Koch építészek) azzal a dilemmájával, hogy az új könyvtárpalotában, hány szolgálati lakás legyen? Hol, illetve milyen méretűek lehetnek/legyenek ezek a lakások? Melyek legyenek lakásának hivatali és magánéletre szánt terei, mert ez korántsem volt eleve eldöntött dolog.  Skalniczky terveit látva, a könyvtári épülettel kapcsolatban nagy reményeket ápoló Szinnyei nem igazán tudott örülni, mert: „oh fájdalom az igazgatón két őrön és szolgán kívül másnak nem adatik lakás, nem lehet föláldozni a könyvtárt a lakásokért, – szép! mintha szívembe kést ütöttek volna; jóllehet Horváth Árp[ád] fölszólalt érdekembe és Skalniczky kilátásba helyezte, hogy minden helyiséget úgysem használnak föl; ott nyerhetek aztán könnyen egy kis lakást; no majd nagy kínlódással talán ez is sikerül, hanem mindenkor csak kínos törekvések után, ne legyek aztán pessimista?”  (MTAK, Ms levél 1873. március 14.) Az építész az igazgatón és a két őrön, valamint a szolgán kívül eredetileg nem gondolkodott több bentlakói igény teljesítésében, hiszen világos volt, hogy minden további tér elvétele szükségszerűen csak a könyvtár rovására történhetett. Az eredetileg a Reáltanoda u.-i szárny földszintjére és félemeletére tervezett un. könyvtártiszti lakásokról ekkor már szó sem esik.A  könyvtártisztek  (többnyire, néhány kivétellel  házon kívül laktak.) Elvileg tehát terekről, funkciókról azok egymás közötti optimális viszonyáról, tágabb értelemben arányokról kellett dönteni, már amennyiben a korabeli építészi mérlegelést szabad ily módon leírni. Ugyanakkor az épület költségeinek növekedését látva, valamint azzal szembesülve, hogy a „palota” nem rendezhető be azonnal, következésképpen nem üzemeltethető egyszerre a teljes könyvtári használatra szánt tér, ideiglenes, ám a mindenkori belső és külső “feszültségek” leszerelésére alkalmas döntések kezdték uralni a terepet. (Nagy volt a nyomás és az elvárás az új épülettel szemben.) A kibontakozó lobby-harcba a Horvát és Szinnyei közötti „titkos megegyezés” is ilyenformán illeszkedett bele. (Ennek az ügynek a meglehetősen bonyolult hátteréről érdemes Gyurcsó Júlia kiváló doktori disszertációjának („Idősebb Szinnyei József kéziratos hagyatéka” Bp. 2012)) vonatkozó passzusait elolvasni. Horvát felköltözött a II. emeletre, Szinnyei pedig megszerezte magának a hőn áhított szolgálati lakást, az “elsőőri-”t, ám ezúttal ne gondoljunk valamiféle „kis lakás” -ra, ahogy a levélíró fogalmazott.

Az első őrt (is) hivatala kötelezte a bentlakásra, vagyis természetbeni lakás járt neki, eleinte 4, később 3, majd Pasteiner „első őrködésének” hivatali ideje alatt 2 szobával, továbbá egyéb helyiségek, azaz pinczeszoba, előszoba, élés- és/vagy fáskamra és ingyenes volt a fűtés, világítás.

Az állás betöltőjét pályázattal választották ki, gondosan megválasztott, nem akármilyen szempontok szerinti mérlegelést követően, lényegében vizsga elé állították. (Szinnyei meglehetősen tartott is tőle). Azzal, hogy Horvátot igazgatóvá tették, és egyértelművé vált, hogy hol és hogyan néz ki a főigazgató lakása, az amúgy régóta elszántan hajtó, a szolgálati lakást mindenáron megszerezni kívánó, s ehhez mindennemű kapcsolatait is felhasználó, hasznavehetőségét és szolgálatkészségét szinte eszközként alkalmazó kíván Szinnyei előtt. Ám, a kontúrjait sem tudnánk megbecsülni, annak a számításnak és intrikának, alkalmankénti manipulációnak, ami e szándék mögött állt, ha nem ismerjük, hogy mi áll erről a naplókban, ill., ha Gyurcsó Júlia tárja fel munkájában a háttérben rejlő mozgató rugókat. De ez egy másik történet. Szinnyei még nem tudta a végleges döntés eredményét, mikor Duchon Károlynak az alábbi sorokat írta:

okt. 8-án dől el az ügy és ha részemre fordul a koczka, palotában lakom s akkor valahányszor Pestre jősz […] élvezheted nálam a légfűttés kellemeit. Addig húzzuk az igát, míg az istráng el nem szakad, s meg nem égetnek bennünket […]”  (Ms 797 / 135 DUCHON Károlynak írt levél Budapest, 1874. jún. 22.) Az ügyeiben különben igen óvatosan eljáró Szinnyei 1875-ben már boldogan újságolja:

„Tegnap tettem le az esküt és az egyetemi könyvtárépületben már el is foglaltam első emeleti lakásomat, mely négy szobából sat. áll, a legnagyobb kényelmemmel felszerelve […]”  (Ms 798 / 84 LENDVAY Benőnek írt levél Budapest, 1875. máj. 2.)

A frissen kinevezett első őr úgy érezte, érezhette joggal, hogy révbe ért, magabiztosan, fölényesen, meglehetős dicsekvéssel hangjában állapítja meg:

[…] Sok küzdelem után végre elértem azon helyet, honnan nyugodtan nézhetek jövőm elé; ugyanis múlt hó végén Trefort Ő Exc. kinevezett a m. kir. egyetem könyvtárához első őrré 1500 frt évi fizetéssel, minden öt évi szolgálat után 100 frt pótlék- és természetbeni lakással; ez mindenesetre nagy ugrás a 700 frtos hivatal után; hogy a másodőrt Dr. Márkit átugrottam, ez onnan van, mert őt 60 éve daczára, könyvtárismereteit tekintve, nem akarták nyugdíjazni, s az én vállaimat erősebbnek találták, arra nézve, hogy a bekövetkezett költözködési és más fontos teendőkben az igazgatót helyettesítsem […].”  (Ms 797 / 479 KISS Lajosnak írt levél Budapest, 1875. máj. 16. (1851/10.)

A lakás minőségére vonatkozóan összefoglalandó a tényeket megint csak idéznünk kell a frissen kinevezett első őrt, aki a pazar épület, pazar szolgálati lakásának dicséretét eképpen zengte levelében:

„[…] a könyvtár monumentalis épület, a párisi Saint-Géneviéve könyvtár mintájára épült, emelő- és villanygépekkel […] minden helyiség, még a folyosók is vízzel fűtvék, így lakásunk is, mely 4 szobából áll a folyosón és konyhában légszeszszel, vízvezetékkel és villanykészülékkel, szóval a comfort minden kellékével bír, még az ablakfüggönyöket is a kormány készítteti […]. (Ms 797 / 479 KISS Lajosnak írt levél Budapest, 1875. máj. 16. (1851/10.)

 

 

Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár

Fotó: http://hdl.handle.net/10831/21782