Emlékkönyv Grosschmid Béni budapesti egyetemi professzor jogtanári működésének harminczadik évfordulójára (1882–1912). Budapest: Rényi Károly bizománya, 1912.
Jelzete: 432362
Aki látogatta az elmúlt időszakban az Egyetemi Könyvtár rendezvényeit, talán emlékszik arra, hogy az egyetem alapításának 375. évfordulójára rendezett kiállításon többek között egy, az egyetem jogi karának egykori dékánját (1897–98), Grosschmid Bénit ábrázoló festményre is felfigyelhetett a látogató. Egy már idősebb, joviális öregúr nézett vissza az őt szemlélőre, akiről első pillantásra nehezen képzelte volna az ember, hogy a kiváló büntetőjogászt, Angyal Pál szavaival élve a korszak „páratlan értékű magánjogász”-át tisztelheti benne.
Hanem azért a külső mégis árulkodó volt, egy nem akármilyen habitusú embert ábrázolt a festmény: felvett nevén Zsögöd Benőt, családi nevén Grosschmid Béni udvari tanácsost, egyetemi tanárt (1851–1938), aki legendás alakja volt a korabeli jogásztársadalomnak. Hogy higgyen nekünk az olvasó, ismét Angyal Pál szavait idézzük azEmlékeimből c. írásából:
„Béni bátyánk a júniusi meleg napokon nem szeretett Visegrádról bejárni az Egyetemre. Az alapvizsgázók és szigorlatozók kiutaztak hozzá nyaralóhelyére s ott kérdezte ki őket, majd bőséges villásreggelin látta vendégül a jelölteket, kik még abban a szerencsében is részesültek, hogy a nagy professzor kikísérte a társaságot a hajóállomásra. Mikor azok elhelyezkedtek a fedélzeten s elhangzott az „el van” kiáltás, megtörtént egy alkalommal, hogy Grosschmid a tiszteletteljes köszöntéssel búcsúzó fiatalság felé fordulva, biccentett fejével, s azzal az „eredménykihirdetés”-sel vált el a már induló hajón levőktől: „az urak mind megbuktak”.
Hogy milyen hatással lehetett e közlés az ifjakra, arról Angyal Pál nemigen szól, de aki vizsgázott, szigorlatozott már, annak nem kell különösebben ecsetelnem e bejelentés megsemmisítő hatását. Béni bátyánk, mint magára adó házigazda, illő módon megvendégelte tehát a házába térő diákokat, de mint egyetemi professzor a legcsekélyebb mértékben sem feledkezett meg a látogatás céljáról, és vizsgáztatóként egy cseppet sem zavartatta magát.
De hol vannak már ezek az idők, amikor hajókirándulással és villásreggelivel egybekötött vizsgát tett/tehetett a jogászhallgató, és hol vannak a Grosschmid Bénik, akiknek harmincéves jogtanári évfordulójára (1882–1912) a szakma és a tanítványok 768 oldalas emlékkönyvet testtek le az asztalra! A könyv 27 szerző munkáját foglalja egybe olyan nevekkel, mint Ágoston Péter nagyváradi kir. jogakadémiai tanár, Almásy Antal kir. törvényszéki bíró, Balás Károly kassai kir. jogakadémiai tanár, Baumgarten Nándor egyetemi magántanár, Benárd Emil igazságügyi miniszteri titkár, Bozóky Géza pozsonyi kir. jogakadémiai tanár, Börcsök Andor kir. törvényszéki bíró, Helle Károly kassai kir. jogakadémiai tanár, Katona Móricz pozsonyi kir. jogakadémiai tanár, Kiss Albert kassai kir. jogakadémiai tanár, Králik Dani kincstári ügyész, Mártonfy Marczek nagyváradi kir. jogakadémiai tanár, Meczner Sándor kecskeméti kir. jogakadémiai tanár, Menyhárt Gáspár kolozsvári kir. jogakadémiai tanár, Meszlény Artur kir. törvényszéki bíró, Reitzer Béla ügyvéd, Réthey Ferencz kecskeméti kir. jogakadémiai tanár, Schiller Bódog kir törvényszéki albíró, Schwarz Bertalan a római jog tanára a lipcsei egyetemen, Szilágyi Antal máramarosszigeti kir. jogakadémiai tanár, Szladits Károly kir. itélőtáblai bíró, Tatics Péter budapesti kir. járásbíró, Tóth Károly debreceni kir. jogakadémiai tanár, Tóth Lajos debreceni kir. jogakadémiai tanár, Wittmann Ernő budapesti ügyvéd, Zachár Gyula kir. járásbíró.
És végezetül, hol vannak az olyan nyelvi lektorok, mint a Grosschmid munkái közül a köteles részt bíráló akadémiai titoknok, Arany János, aki Grosschmid stílusának summázatát így fogalmazta meg.: „észjárása eredeti s geniális; nyelve erőteljes, bár olykor némileg contort és simítást vár”.
Lapozzon bele!
Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár