A könyvtár új épületével kapcsolatos szűnni nem akaró, széles körű, csillapíthatatlan általános kíváncsiság elég hamar megteremtette a maga önálló műfaját, életre hívta azoknak a népszerűsítő, ismertető kiadványoknak a sorát, amelyek az Egyetemi Könyvtárat, mint intézményt, gyűjteményt, épületet kívánták bemutatni, és arra törekedtek, hogy lehetőség szerint mennél többet, aktuálisabbat, igényesebbet nyújtsanak, mint amire addig a korabeli sajtó, esetünkben a Bauzeitung für Ungarn, Magyar Könyvszemle, (MKSz) a Magyarország és a Nagy világ (a továbbiakban MésN) vagy a Vasárnapi Újság 1876-táján vállalkozott. Az épület bemutatása ettől fogva folyamatos intézményi szívügy lett.
A MésN 1875/ 4. számában e kérdésről (Mekkora is …?) ekként nyilatkozott:
„Az EK-épülete renaissance modorban építve, már csaknem készen áll. Emeleti csarnokából közvetlenül a nagyterembe lépünk, mely az épület fő dísze, 42 láb széles, s 57 láb hosszú, összesen pedig 2394 láb terjedelmű. Tetőzetét üvegfedél borítja, s ezenkívül oldalt három nagy ablakból nyer világítást.”
De vajon milyen láb, kérdezheti az olvasó? Bajor. francia vagy szász?!? Merthogy ilyen is, olyan is akadt. Remélhetőleg magyar, de akkor hány méter? A könnyebbség kedvéért idemásoltuk: egy magyar láb = 0,316081 m és 0,2979 m.
Szinnyei József Jelentés-e (MKSz 1876 január (1 sz.) így fogalmaz: „[..] a karzatos nagy olvasóterem, mely magassága által az első és második emeletet foglalja el és 17 méter 95 centiméter hosszú és 16 méter 38 centiméter széles, 40 tölgyfaszekrénynyel bír, és 120 olvasónak nyújt elég kényelmet.”
Következőként a Horvát Árpádot követő, új igazgató, Szilágyi Sándor vállalkozott arra, hogy az épület műszaki jellemzőiről szélesebb, külföldi közvélemény előtt beszéljen többek között szólt az olvasóterem méreteiről is:
„A nagy olvasóterem hossza 17,4 méter, szélessége 12,8 méter, magassága 15,1 méter. A helyiségek fűtésének kiszámításánál a fűtőfelületek részére 120 Celsius foknyi maximum hőmérsék, a ventilátio kiszámításánál pedig a levegőnek legalább kétszeri megújítása (óránkint) képezte a kiszámítás alapját. E szerint 180 személy együttlétében, fejenkint és óránkint 55,5 köbméter levegőcserét lehet számítni.”
Ezt az adatot Szilágyi magyar és német nyelven egyaránt fellelhető, 1882-ben a berlini egészség- és mentésügyi kiállítás alkalmából tartott előadásának írásos anyaga tartalmazza, (EK: Gc 4r 4097) amelyben Szilágyi az új könyvtárépület műszaki újdonságnak számító megoldásait tekintette át, és ismertette a korabeli német publikummal. Kizárólag az épület műszaki „qualitásait” vette számba, tehát fűtésről, olvasóteremről, világításról, tűzbiztonságról beszélt és csak utoljára ejtett néhány szót annak használatáról. Az itt idézett fenti adat, persze, korántsem jelenti azt, hogy valaha is ténylegesen 180 személy foglalt volna helyet a teremben. Nézzük fontosabb megállapításait is!
- A könyvtár céljainak és a modern könyvtárral szembeni elvárásoknak megfelel. Szilágyi ezt már annál is biztosabban jelenthette ki, mert az addigi intézményi „albérlő”, a mintagimnázium 1882 januárjában kiköltözött átadva felszabaduló helyiségeit a könyvtárnak.
- A könyvek az olvasóteremben és az ún. könyvtári termekben a padlótól a mennyezetig terjedő, félmagasságban karzattal ellátott, rács és rúdvas szekrényekben kaptak helyet eleget téve a korabeli tűzbiztonsági előírásoknak.
- Az összes könyvtári helyiség beleértve a pitvart (fedett közlekedő folyosó, a belső udvarra néző oldalon), lépcsőházat, folyosót is (kivéve a magánlakásokat!) melegvíz-fűtéssel rendelkezett, melyet egy ún. módosított Perkins-féle rendszer biztosított, melynek fűtőkályháit az alagsorban párosával helyezték el.
- Az olvasóterem levegőztetésekor az elhasznált levegő cseréjét egy az olvasóterem udvari (északi) oldalbejáratánál elhelyezett szívókémény (kürtő) biztosította, amely egyúttal a kettős üvegtető köztes levegőjének frissítését is ellátta.
- A természetes világítással bőven rendelkező olvasóterem esti megvilágításához a terem ekkorra már a padlózathoz rögzített asztalokkal rendelkezett, amelyeknek két felét elmozdíthatatlan légszeszlámpák matt üveg burái szegélyezték.
- A csatornázással szembeni követelményeket kettős vízzáras, vízöblítéses wc-k és pissoirok biztosították.
- További tűzbiztonsági intézkedésként az összes raktár és folyosó, valamint lépcsőház boltozatos mennyezetet kapott, az olvasóterem tűzfalakkal történő elválasztása, valamint a tetőszerkezet kettős üvegtető üveg és vas felhasználásával készült.
- Az olvasótermen kívül könyvtári használatot biztosítottak még a hivatali helyiségekben a könyvtárigazgató engedélyével az egyetemi professzorok és kutatók, tudósok számára, a folyó- és hírlapíró termeiben (2 db) ill. 4 hivatali helyiségben.
Ebbe az épületet bemutató kiadvány sorba illeszkedik e korszak (1875-1899) Máté Sándor jegyezte következő műve is: A budapesti Magyar Királyi Tudomány-Egyetem Könyvtára. A millenniumi országos ünnepély alkalmára hivatalos adatok alapján. 1774-1895. című műve is, amelyet az Magyar Királyi Egyetemi Nyomda jelentetett meg 1896-ban (EK Gc 4527) Ebben pedig az áll: „Nagyolvasóterem: 17,4 m x 12,8 m x 15,1 m, 228 négyzetméter, 3340 köbméter térfogatú, a mennyezeten zárdatükörboltozattal, esti világítás 58 mozdíthatatlan légszeszlámpával, 1895-ben 12.000 kötetnyi könyvvel, kimélyített szekrényekben. (13-14. p.)” Nagyjából tehát ekkora a nagyolvasónak nevezett olvasóterem.
Ide tartozna még, ám önálló fejezetet érdemel, hogyan törekedett az intézmény arra, hogy lehetőleg időben (kb. egy évvel az új épület megnyitása előtt!) a jeles Dr. Julius Petzold révén előre tájékoztassa a korabeli európai szakmai közvéleményt arról, milyen könyvtár is épül Pesten. Márpedig ilyesmire kevés példa akadt errefelé.
Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár