A képzőművészeti installációkat készítő, performanszokat előadó, sok műfajú művész ezúttal különös verseket ad közre. Kétféle betűtípussal tördelt verseiben a főszöveg és a rá reflektáló vagy feleselő visszhang együtt alkotja a verset, de olyan módon, hogy külön-külön és együtt is lehet olvasni az elütő szövegrészeket. Ilyen egymással feleselő, egymást kiegészítő módon vall a csak belülről látható világról. Bíró József ugyanis nem az érzékszervekkel látható és birtokolható világot ábrázolja, hanem ennek belsővé vált, interiorizált visszképét, lelki tükröződését ilyen módon kerül kontextusba sivárság és virágzás (Visszhang 1), a hivatalos űrlap és a természet (Visszhang 3), a szemétre dobott kenyér és a virággal övezett út (Vivace 3). Sorai, a sorokba foglalt reflexiók töredékes, szaggatott verseket inkább szövegeket teremtenek. Voltaképp fragmentumokkal szembesül az olvasó, amelyekhez a kötet egésze ad egységet teremtő kontextust. Mintha csak az Adytól megfogalmazott darabjaira törött világ 21. századi visszhangját fogalmazná meg a költő: jövőképből szétbeszélt vészkijárat / formálódó boncasztal gazdátlanul // módosult kémszolgálati hidegrázás / nercbunda baltacsendben kívánatos (Visszhangváltás). A versek visszaköszönő címei (Visszhang; előhang; visszhangváltás) is arra utalnak, hogy a kötet darabjai egy nagyobb kompozíció összetartozó elemei: a belső világ monumentumai, illetve azok lelki rezonanciái. Ezek külön-külön és együtt olvashatók, ahogyan a világ is sokféleképpen értelmezhető. Bíró Zoltán tehát egy szétesett, zaklatott világ zaklatott lelki tükröződéseit adja közre, annak kaleidoszkóp-szerű egészét, reflektív visszhangját is fölvázolva. A kísérletező költők és a kísérleti költészet iránt érdeklődők figyelmére számító kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
The Library will be closed between the 23rd of December 2024 and the 1st of January 2025. Our library's services will be available from the 2nd of January 2025.