2017. november 3-án megrendezésre került a Politika és egyetem – Politikai irányultságok és eszmék recepciója az egyetemi ifjúság gondolkodásában 1780-1990 című levéltár-napi konferencia. A konferencián a hat tervezett előadásból végül öt hangzott el, a hatodikat betegség miatt lemondták. A konferenciát Borsodi Csaba, a bölcsészettudományi kar megbízott dékánja nyitotta meg és viszonylag szűk körben, mintegy 40-en vettek részt rajta.
Elhangzott Ugrai János történész, az egri Eszterházy Károly Egyetem docensének „Szakszerűség, tudományosság, kritikusság - a politikai aktivitás kezdetei az egyetemi ifjúság körében kétszáz éve” című előadása, amelyben kifejtette, hogy az államhatalom a karlsbadi határozatok (1819) után aktív politikai szereplőként kezdett tekinteni az egyetemi hallgatók egyesületeire. Az egyetemi szféra bő kétszáz éve ismerkedhetett meg először azzal a jelenséggel, hogy a magukat az egyes diszciplínákban specializáló egyetemi hallgatók elveszítették a korábbi teológiai – filozófiai – filológiai alapokon nyugvó közös műveltségük túlnyomó részét. Maradt hát számukra fő témaként a politika, s a közügyek megvitatása. A tanuló ifjúság a munkapiaci fejlemények kiszolgáltatottjává is vált. Márpedig a túlképzés, telítődés jelensége mindenkor felerősíti az általuk veszélyeztetett rétegek, csoportok politikai aktivitását.
Megtekinthető: VIDEOTORIUM-ban
Szögi László történész, az Egyetemi Könyvtár volt főigazgatója „Az egyetemi és akadémiai ifjúság politikai szerepvállalása 1830-1880 között” című előadásában az 1830 és 1880 közötti egyetemi diákmozgalmak, illetve egyesületek politikai tevékenységét mutatta be. A reformkorban és még a neoabszolutizmus korában is ez elsősorban a nemzeti törekvések támogatását jelentette, mind a magyar, mind a más nemzetiségű hazai egyetemi és főiskolai hallgatók számára. Általában nyelvművelő és kulturális egyesületekbe tömörültek a fiatalok, amelyek a többszöri betiltás miatt újabb és újabb néven alakultak meg és támogatták többek között a magyar tannyelvért folytatott küzdelmet. 1848-ban a hallgatók nem csak egyetemi, de társadalmi reformok ügyében is hallatták szavukat. A neoabszolutizmus időszakában újra küzdelmet folytattak a magyar nyelvű oktatásért. A kiegyezés után átmeneti időre csökkent az egyetemi ifjúság belpolitikai aktivitása, hiszen korábbi céljaikat nagyjából elérték. Ugyanakkor az 1870-es években sokszor felléptek külpolitikai ügyekben, így az orosz török háború idején, 1876-77-ben törökbarát megmozdulásokat szerveztek Budapesten és Kolozsváron is.
Megtekinthető: EDIT-ben
Varga Júlia történész-levéltáros, az ELTE Levéltár főlevéltárosa az eleddig eléggé ismeretlen budapesti Egyetemi Kör viszonyairól beszélt a 19. század utolsó évtizedében. A „Politikai küzdelmek a századfordulón a budapesti Egyetemi Körben 1888-1898” című előadás forrása az Egyetemi Lapok volt, az ifjúság politikai véleményének hordozója. Jelét kereste az írásokban, hogy hogyan alakult ki az egyetemi hallgatók körében a megosztottság, amely a századforduló első évében, 1901-ben már a keresztmozgalom antiszemita megnyilvánulásaiban öltött testet. Mi vezetett oda, hogy az alapvetően liberális magyar polgári-dzsentri politizáló ifjúság elkülönült, sőt szembefordult zsidó társaival, saját érdekeket fogalmazott meg azokkal szemben? Mi a magyarázata annak, hogy az ország másik egyetemén, a kolozsvári egyetemen, valamint több vidéki akadémián antiszemita mozgalomként ítélték meg a budapesti egyetemi ifjúság századfordulós tevékenységét? A budapesti egyetem az egyik kiemelt helyszíne a fővárosban koncentrálódott zsidóság asszimilációs folyamatának, és az ekkor történt eseményekben, szellemi reagálásokban is kereshető a magyar értelmiség megosztottságának gyökerei.
Megtekinthető: VIDEOTORIUM-ban
Ujváry Gábor történész, a Veritas Történetkutató Intézet kutatócsoport vezetője „Az egyetemi ifjúság útkeresése az 1930-as évek végén, az 1940-es évek első felében” című előadásában az 1930-as, 1940-es évek egyetemi egyesületeinek politizálásáról beszélt. A korábban többnyire ideológiamentes egyetemi egyesületekkel szemben az 1919-1920-ban alakult - keresztény-nemzeti jelszavakat hangoztató, különböző típusú és a hallgatóság döntő többségét befogadó - bajtársi egyesületek (a Turul, az Emericana, a Hungária és a Szent István) kezdetben egyértelműen a kormányt támogató, azt olykor jobbról bíráló politikai szerepet vállaltak. Ez a magatartásuk változott meg az 1930-as évek elején, amikortól a gazdasági világválság, illetve a reformokat hirdető Gömbös-kormány várt - de nem megvalósult - intézkedéseinek, illetve a népi írók mozgalmának hatására az inkább társadalmi, mint ifjúsági egyesületek (tagságuk mintegy kétharmada nem felsőoktatási hallgató volt) fiatalsága radikalizálódott, s a szélsőjobb és a szélsőbaloldal irányába kezdett tájékozódni. Az 1930-as évek közepétől egyre több olyan rendezvényük volt, amelyek a társadalmi állapotok visszásságaira, a parasztság többségének reménytelen helyzetére hívták föl a figyelmet. Ennek következtében az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején a hallgatók legnagyobb szervezetei átalakultak, társadalmi változásokat sürgettek, tagjaik közül többen is nemzetiszocialista vagy kommunista eszméket vallottak. Bár a kormányzat részben igyekezett a követeléseiket teljesíteni, ez részben megkésettnek, részben a világháború eseményei miatt már kivihetetlennek bizonyult.
Megtekinthető: VIDEOTORIUM-ban
Kerepeszki Róbert történész, a Debreceni Egyetem adjunktusa „A Nagy Háború hatása a magyar egyetemi ifjúságra” című előadásában az első világháború egyetemi ifjúságra gyakorolt hatásait taglalta.
Technikai okok miatt az előadés nem visszanézhető.