"„A magyar nemzetnek felvilágosítását, csinosulását, szerencsésülését önnön nyelvénél fogva érhetni el legkönnyebben, legbizonyosabban, csak ezzel tarthatni fenn annak sajátságát is” –, e gondolattal indította útjára a lapot az Egyetemi Könyvtár igazgató tanára. Számos írói és kritikai tanulmány jelent meg a folyóiratban, újító kezdeményezések kaptak benne helyet.
Kazinczy Ferenc 1819-es összefoglaló írása már a nyelvújítási háború utóvédharcairól szólt, Kultsár István, Vitkovics Mihály, Szemere Pál írói köréhez később Kölcsey Ferenc is csatlakozott.