A hónap műtárgya – Rektori tisztséglánc

Az egyetemeken több évszázadra visszanyúló hagyomány, hogy az intézmények különféle jelvényekkel, címerekkel és díszöltözetekkel (ornátus) lettek felruházva. A jelvények közé tartozik többek között a pédum, más néven jogar vagy díszbot, a pecsét, a gyűrű, illetve a lánc. Az egyetemek tisztségviselői ünnepi alkalmakon a jelvényeket magukra öltötték, ezzel is hangsúlyozva az egyetemek kiváltságos helyét az adott országban.  Ezek a tárgyak az egyetemi hagyományok szerves részévé válnak és szerepük évszázadokon keresztül végig kíséri egy intézmény élettörténetét.

Nincs ez másképp az Eötvös Loránd Tudományegyetem esetében sem. Az egyetem jogelődjét 1635-ben alapította Pázmány Péter Nagyszombati Jezsuita Egyetem néven. 1769-ben Mária Terézia “királyi pártfogásba” vette az egyetemet adománylevelében, és ezzel átkeresztelte Királyi Magyar Tudományegyetemmé. 1777-ben Budára költöztette, majd fia, II. József uralkodásának idején a Duna túlpartján, Pesten kapott helyet 1784-ben. Ekkor vette fel a Pesti Királyi Tudományegyetem nevet.

Az egyetemi jelvények közé tartozott ekkor a pédum, a pecsét és a talárok, amelyekről pontos ismereteink vannak. II. József rendelete alapján 1784-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, és ennek vonzataként az egyetemeken megszüntették a talárok és köpenyek használatát a monarchia teljes területén. 1785-ben mind a négy kar díszöltözeteit fel kellett küldeni Budára, ahol elárverezték a ruhákat.

A láncot, amelyet utána egészen 1949-ig viseltek a vezető tisztségviselők, 1819-ben adományozta I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király egyetemünk számára. A bécsi egyetem 1792-ben és 1805-ben, a lembergi pedig 1817-ben kapott az uralkodótól rektori és dékáni tisztségláncokat. Hasonló láncokat kapott 1826-ban az innsbrucki, 1827-ben a grazi, 1837-ben pedig az olmützi egyetem is.

Papp József Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (Budapest, 1982) című könyvében az alábbiak szerint számol be a lánc igénylésének körülményeiről: “Egyetemünk rektora Láng János 1816-ban, nem minden célzatosság nélkül, a király születésnapját fényesebben ünnepeltette, mint korábban, s ez alkalomból a hadirokkantak számára eredményes gyűjtést is rendeztetett. Ennek kedvező hatására számítva Láng rektor elhatároztatta a Tanáccsal, hogy az uralkodót kérjék meg, adjon a Pesti Egyetemnek is olyan „rangfokozatot", amellyel a birodalom többi egyetemei is rendelkeznek, vagyis adományozzon a bécsiekéhez hasonló rektori és dékáni tisztség láncokat nekik is. A kért láncok 1819-ben el is készültek, de azokat az Egyetem praesese csak 1820. május 18-án helyezte ünnepélyesen a rektor és dékánok nyakába, a tanárok és hallgatók jelenlétében. Az érméket, az áttört mívű láncokkal együtt Johann Baptist Harnisch, bécsi „Kammermedailleur" készítette aranyból.”

Az 1.4 méter hosszú áttört mívű aranylánc mindegyikén arany korona függ, ezen pedig nyolcszögű, vörösre zománcozott arany csillag, amelynek belső részén hármas — piros-fehér-zöld — nemzeti színű körszegély vonul végig. Ez zárja magába az egyik oldalán a Ferenc császár mellképével ellátott „Franciscus I. Imp.Aust.Rex. Hung." feliratú aranyérmet. Ennyiben a rektori és a dékáni láncok megegyeznek egymással, csupán abban különböznek, hogy az arany medál másik oldalán változó szöveg olvasható: a rektori láncon „Rectori Scientiarum Universitatis Pestiensis", a hittudományi kar dékánjáén „Facultati Theologicae Scientiarum Universitatis Hungaricae Pestiensis”, a jogi karén „Facultati Juridicae ... ", a bölcsészeti karén „Facultati Philosophiae ... ", az orvoskarén pedig „Facultati Madicae ... ", továbbá egységesen mindegyiken folytatólagosan „Munificentia Augusti P.P.MDCCCXIX" felirat látható.

Az aranyból készült tisztségláncokat 1949. május 31-én a Nemzeti Múzeum széfjében helyezték el. A láncok egy-egy ezüst másolata azonban a rektor páncélszekrényében maradt. Ezeket a Budára költözés 200. évfordulója alkalmából, 1977-ben újra aranyoztatták, s avatások és más ünnepélyek alkalmával használják is. Ezek mintájára készített el az új karok alapításakor (2000-ben, 2003-ban és 2021-ben) hat további láncot Marosi László ötvösművész.

Az eredeti I. Ferenc király által adományozott láncok közül a rektori, a bölcsészettudományi kar és a jogi kar dékáni láncait 2016 óta kölcsönszerződés keretében a Magyar Nemzeti Múzeum átadta az Egyetem számára kiállítás céljából. A rektori lánc főigazgatói engedéllyel 2025. augusztus 29-én a rektori beiktatási ünnepségen lesz használatban, amikor Prof. Dr. Borhy László leköszönő rektor úr áthelyezi a láncot, és ezzel felavatja az Eötvös Loránd Tudományegyetem új rektorát, Dr. Darázs Lénárdot.

Forrás:

Papp József Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (Budapest, 1982)

Szögi László Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története képekben (Budapest, 2015)

Írta: Kovács-Molnár Bianka

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem elkötelezett a tudományos kutatás és oktatás támogatása iránt, ezért számos előfizetett adatbázishoz biztosít hozzáférést:

• Egyetemi szintű hozzáférés az Elektronikus Információszolgáltatás (EISZ) Nemzeti Program keretében.
• Kari szintű előfizetések, amelyek elérése az adott kar helyi hálózatán keresztül lehetséges.

Az előfizetett adatbázisok rendszeresen frissített listája az Egyetemi Könyvtár és Levéltár honlapján található.

ELTEFind – az ELTE integrált keresőfelülete

Az ELTEFind az Egyetemi Könyvtár és Levéltár szakirodalmi keresőszolgáltatása, amely lehetővé teszi az egyidejű keresést az alábbi forrásokban:

• az ELTE könyvtári katalógusai,
• ELTE Digitális Intézményi Tudástár (EDIT),
• az EISZ-en keresztül előfizetett tudományos adatbázisok,
• ingyenesen elérhető, teljes szövegű adatbázisok.

Hozzáférési lehetőségek

• Az online források az ELTE helyi hálózatából automatikusan elérhetők.
• Az egyetemi hálózaton kívülről VPN szolgáltatás igénybevételével biztosítható a hozzáférés.

További információ és szakmai támogatás

Az adatbázisokkal kapcsolatban felmerülő kérdéseivel, kérjük, forduljon bizalommal munkatársainkhoz az alábbi elérhetőségen:

eisz@lib.elte.hu

Szijjártó Péter külügyminiszter 2025. július 23-án jelentette be, hogy a New York-i ügyészség visszaszolgáltatott egy felbecsülhetetlen értékű, 1675-ben írt kiadványt Magyarországnak, amelyet korábban Budapestről loptak el.

A szóban forgó kiadvány, Zacharias Traber (1611–1679) jezsuita szerzetes Nervus Opticus sive Tractatus theoricus című műve, amely 2022 márciusában egy New York-i antikvárium árverésén tűnt fel. Címlapján egy kéziratos bejegyzés arra utal, hogy egykoron az Egyetemi Könyvtár jogelődje, a nagyszombati jezsuita kollégium könyvtárának tulajdonában volt. Az 1675-ben Bécsben megjelent kötet három könyvre tagolódik: optikára (fénytan), katoptrikára (visszavert fény, azaz a tükröződés tudománya) és dioptrikára (sugártöréstan). A gazdagon illusztrált kiadvány címlapképét Tobias Sadeler rézmetsző (1641?–1679 körül) készítette el, és valószínűleg az ő műhelye kivitelezte az ábrákat tartalmazó táblákat is. Traber a műben az optika tudományának alapvető tudnivalóin túl személyes tervezői tapasztalataira alapozva különböző katoptrikai kombinációk előállításának gyakorlati teendőit is elemzi. Történeti szempontból fontos forrást jelentenek azok a fejezetek, amelyek a pozsonyi érsekkert leírásáról szólnak. A kötet kétféle dedikációval került forgalomba: egy részébe Karl von Liechtenstein-Kastelkorn olmützi püspöknek (1664–1695) szóló ajánlás került, másik részébe pedig Szelepcsényi György esztergomi érseket dicsőítő dedikációt nyomtattak. A Szelepcsényi érsek számára dedikált példányokból mindössze három darabot őriznek ma magyarországi közgyűjteményekben.

A nagyszombati jezsuita kollégium könyvtárának jogutódjaként az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár széles körű vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy a New Yorkban feltűnt kötet azonos-e a gyűjteményünkből hiányzó példánnyal. Az árverést meghirdető antikvárium segítségével bebizonyosodott, hogy a kötetből az egykor közgyűjteménybe tartozást igazoló elemek nyilvánvalóan el lettek tüntetve: a címlap verzón egy kiszedett bélyegző nyomára bukkantak, az előzéket és a szennylapot (a tulajdonbélyegzők további előfordulási helyeit) pedig kicserélték. Multispektrális képalkotó vizsgálat segítségével kiderült, hogy a kötetben az egykori Báró Eötvös József Collegium tulajdonbélyegzője szerepelt. Hosszas kutatómunka után végül a kötet kalandos útja is rekonstruálhatóvá vált. Az Egyetemi Könyvtár kéziratos katalógusai alapján ugyanis 1690-ben még hét példányt birtokolt a kötetből. 1777-ben, amikor a könyvtár Nagyszombatból Budára költözött, már csak két példány volt a tulajdonában. A költözés során ugyanis az egyetemi oktatáshoz már nem szükséges, mintegy háromezer kötetet Nagyszombatban hagytak, majd ezek nagy részét különböző egyházi intézmények vagy személyek között szétosztották. Így kerülhetett egy példány a kötetből a pozsonyi katolikus főgimnáziumba, majd onnan az Eötvös József Collegium könyvtárába. A Collegiumból az 1940-es évekből tűnt el, és most, mintegy nyolc évtized múlva – az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár közreműködésének köszönhetően – újra visszatérhet jogos tulajdonosához.

A hosszadalmas és izgalmas nyomozás részletei Dr. Kulcsár Szabó Ernőné Gombos Annamária Minden, amit a közgyűjtemények védelméről tudni akartál, de sosem merted megkérdezni című írásában olvasható.

A K21 Minőségirányítási Koordinációs Bizottság 2025. évi második negyedéves beszámolóján a munkacsoportok vezetői számot adtak az elmúlt negyedév eredményeiről, a folyamatban lévő munkákról és változásokról.

A K21 Minőségirányítási Koordinációs Bizottság egyhangúlag elfogadta az elektronikus tartalmak használatára vonatkozó felmérésről készült beszámolót. A Könyvtári Tanács jóváhagyta az Egyetemi Könyvtári Szolgálat (EKSZ) Minőségfejlesztési jelentését. A jelentés továbbításra került az ELTE Minőségfejlesztési Bizottságának. Az ELTE munkatársi, valamint a hallgatói igény- és elégedettségi mérés eredményeinek kiértékelését megkezdte a Primer kutatások munkacsoport.

A Kommunikációs munkacsoport a honlapon, az EKSZ-hírlevélben és a Kolibri-levelezőlista 3 hónap – 3 percben című rövidfilmjén keresztül tájékoztatást nyújtott a munkacsoportok által elvégzett feladatokról és elért eredményekről, valamint hozzájárult a K21 beszámoló napok találkozóinak előkészületei és adminisztrációja sikeréhez. Közreműködtek további EKSZ-hírek közzétételében az ELTE Könyvtárak felületén, többek között az online bankkártyás fizetés és a gyógypedagógia nemzetközi napja alkalmából nyílt kiállítások és események tárgyában, melyek az EKSZ-hírlevélben is megjelentek. A Zöld könyvtári kérdőív kiküldésre került az EKSZ könyvtárai részére, az eredmények várhatóan ősszel publikálhatók.

A negyedév során elindult az Aleph–SAP adatátadás, valamint a SimplePay fizetési lehetőség, ezáltal egyszerűsödött a könyvtári bevételekkel történő elszámolás, valamint a szolgáltatásokhoz kapcsolódó díjak rendezése. A Könyvtárvezetők munkacsoport három megbeszélést tartott, melynek keretében egyeztettek többek között a könyvtári szolgáltatásokat is érintő informatikai kihívásokról, egy új Chat-csatorna bevezetéséről, a Tudománypolitikai Iroda által az ELTE 2024-es publikációs teljesítményéről összeállított beszámolóról, az Integrált Könyvtári Rendszer nyári leállásáról és az ELTE EKL Savaria Könyvtár és Levéltárt érintő konverzió kihívásairól.

A K21 Minőségügyi Koordinációs Bizottság eredményeiről és újabb fejlesztéseinkről honlapunkon hamarosan friss hírrel jelentkezünk.

2025-ben ünnepli a Magyar Tudományos Akadémia fennállásának 200. évfordulóját. Tagjai közt egyetemünk számos kiváló diákja és oktatója megtalálható, akik nemcsak az akadémia, de intézményünk történetében is nyomot hagytak. Bay Zoltán (1900–1992) fizikus, egyetemi tanár 1945-től volt a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Bay Zoltán gimnáziumi tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban, majd egyetemünk matematika–fizika szakán végezte. Példaképe, Eötvös Loránd hatására döntött a természettudományos kutatások mellett. Egyetemi évei alatt az Eötvös Collegium tagja volt, majd az egyetem Elméleti Fizikai Tanszékén lett tanársegéd. 1926-ban a legmagasabb, azaz sub auspiciis gubernatoris kitüntetéssel szerezte meg a doktori fokozatot fizikából. A berlini és a szegedi egyetemen töltött évei után 1936-ban habilitált a budapesti tudományegyetemen. Kutatómunkáját az Egyesült Izzó vállalat laboratóriumában és a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta. Ebben az időszakban több találmánya kapott szabadalmat, mint például a nagyfeszültségű gázcsövek vagy a rádió-vevőkészülékek áramköreinek fejlesztése. A világon először alkalmazta a másodlagos elektronsokszorozás elvét az atomszámlálásban, és ma ez képezi az alapját a gyors atomszámlálásban alkalmazott minden eljárásnak. A második világháború alatt ellenállási mozgalmat szervezett, és vállalta egy titkos rádióadó megépítését. 1946 decemberében a háború alatti tevékenységéért Szent-Györgyi Alberttel együtt megkapta a Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát. 1945 nyarán kezdte el kutatócsoportjával azokat a kísérleteket, amelynek során Európában először sikerült radarvisszhangot észlelni a Holdról. Az ezzel elvégezhető távolságmérések sokat pontosították ismeretünket a naprendszerbeli távolságokról. 1948-ban emigrációba kényszerült, és az Amerikai Egyesült Államokban lett a kísérleti fizika professzora, és együtt dolgozott Szent-Györgyi Alberttel és Neumann Jánossal. 1955-től a Nemzeti Szabványügyi Hivatalban dolgozott, és elsősorban a fénysebességen alapuló hosszmértékegység-szabvány bevezetéséért küzdött. Munkásságában rendkívüli fontosságot játszott a mérés. Meghatározó szerepe van a korszerű méréstechnika kialakításában, ezen belül is a rendkívüli pontosságú idő- és hosszmérési eljárások kialakításában. Eredményei jelentősen hozzájárultak az űrtechnika fejlődéséhez és a globális helymeghatározó rendszer (GPS) kidolgozásához. Hagyatékának egy része levéltárunkban található.

A hónap műtárgya – Devecseri Gábor bútorai

Devecseri Gábor (1917–1971) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, klasszika-filológus és felesége, Huszár Klára az Iseumi Játékok alkotó művészeiként az 1960-as években és az 1970-es évek elején a nyarakat Szombathelyen töltötték. A város kulturális életének meghatározó személyiségei voltak, kezdetben Plautus, majd Mozart műveinek színpadra állításával.

Devecseriné Huszár Klára férje halála után könyvtárát olyan magyar felsőoktatási intézménynek kívánta adományozni, ahol magyar nyelv és irodalom szakos tanárképzés folyik, a hagyatékot pedig a gyűjtemény eredeti formájában történő megőrzése mellett dolgozzák fel és gondozzák. Így jött létre az 1982 márciusában kelt alapítólevél szerint a Devecseri Gábor Különgyűjtemény, amelyet a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola (ma ELTE Savaria Egyetemi Központ) „B” épületében, a Tanácsteremben helyeztek el. 1992-ben Tóthné Király Katalin szerkesztésében megjelent a könyvtár kötetkatalógusa, mely a gyűjtemény raktári rendjében sorolja fel a dokumentumokat, utal a lapszéli jegyzetekre, valamint tartalmazza a különböző dedikációk teljes szövegét is. A katalógus bevezetőjében Huszár Klára így írt férje könyvtáráról: „nem tudományos gyűjtemény, nem is egy könyvgyűjtő hagyatéka, hanem a szenvedélyes olvasóé és a »munkaszerelemtől« megrészegült író-műfordítóé, akinek munkaeszközei s egyben gyönyörűséget okozó hozzátartozói e kötetek”.

Néhány évvel később Devecseri Gábor fia, Devecseri János az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Levéltár Savaria Könyvtár és Levéltárának ajándékozott édesapja hagyatékából egy asztalt és székeket azzal a szándékkal, hogy a költő-műfordító több mint négyezer kötetes könyvtárával együtt kerüljön elhelyezésre. Az ajándékba kapott bútorok már az 1950-es évek elején a művészházaspár otthonához tartoztak, „részesei voltak” a művek keletkezésének, „tanúi voltak” baráti beszélgetéseknek.

Az  asztal körül a források és a család szóbeli közlése alapján művészek, tudósok, közéleti személyiségek találkoztak rendszeresen: Kodály Zoltán; Anhalt István; Bárdos Lajos; Somlyó György és Csernus Mariann; Karinthy Ferenc, felesége és fia, Márton; Vajna János, Bródy András és Vajna Márta; Rényi Alfréd és felesége; Zolnay Vilmos; Trencsényi-Waldapfel Imre és Petrolay Margit; Schultheisz Emil; Dobrovits Aladár és Dömötör Tekla; Telegdi Polgár István és Kerényi Grácia; Szilágyi János György; Szendrő József; Szerb Antalné Bálint Klára; Örkény István és Radnóti Zsuzsa; Zolnay Vilmos; Csécsy Magda. Rajtuk kívül megfordult az asztalnál: Bede Anna; a Benedek család tagjai; Boldizsár Iván; Déry Tibor; Fodor József; Eörsi István; Falus Róbert; Gellért Oszkár; Hegedüs Géza; Hubay Miklós; Kárpáty Csilla; Lakatos István; Máthé Elek; Ritoók Zsigmond; Vas István; Vihar Béla.

Az asztal és négy szék ma az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár Savaria Könyvtár és Levéltár épületének második emeletén lévő közösségi térben tekinthetők meg.

Írta: Molnár Eszter

Az ELTE Kárpát-medencei Magyar Nyári Egyetem keretében vetítjük a Hideg napok című magyar játékfilmet. A nyári egyetem résztvevőin kívül az ELTE minden polgára számára nyitott a részvétel az eseményen.

A Hideg napok egy addig elhallgatott történelmi eseményt állít a cselekmény középpontjába, egyben olyan írói, színészi és rendezői bravúr, amely az adott témán felülemelkedve a felelősség egyetemes kérdéseit vizsgálja. 1942-ben a magyar hadsereg főtisztjei razziát rendeltek el a Bácskában, melynek eredményeként kétezer-ötszáz szerbet és nyolcszáz zsidót öltek meg. A Duna jegén robbantott lékben, ahová az áldozatokat lőtték, háromezer-háromszáz ember tűnt el „nyomtalanul”. A vérengzés négy résztvevője közös cellában várva ítéletét, az öt év előtti rettenetes „hideg napokat” idézi fel emlékezetéből... Az egykori katonák elmesélik, mi történt a három fagyos nap alatt. A különböző nézőpontokból megközelített beszélgetések során szörnyű titkok kerülnek napvilágra.

A Hideg napok megkerülhetetlen alapmű. Kovács András alkotása a magyar modernizmus egyik legnagyobb bravúrjaként vonult be a filmtörténetbe. Cseres Tibor húsz év kutatómunkáját összegző, történelmi tényfeltáró regényét vitte vászonra.

Időpont: 2025. július 9.; 18:30

Helyszín: ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár, Közösségi tér (1053 Budapest, Ferenciek tere 6.)

Rendező: Kovács András

Forgatókönyvíró: Kovács András, Cseres Tibor

Operatőr: Szécsényi Ferenc

Főszereplők: Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szilágyi Tibor, Szirtes Ádám, Bara Margit, Vass Éva

Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=PZEy0rnW4j4

A vetítés utáni beszélgetésben vendégeink: Stark Tamás történész (HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet) és Gelencsér Gábor filmtörténész (ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Filmtudomány Tanszék).

Hagyományainkhoz híven idén is csatlakoztunk a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozatához, melynek keretében Jókai Mór-emlékkiállítás nyílt, kézműves foglalkozásokkal, koncertekkel, épületsétákkal, tárlatvezetésekkel, filmvetítésekkel, kalligráfiai és tűzzománc workshoppal, valamint restaurátorműhely-bemutatókkal vártuk az érdeklődőket. 

A könyvkötő és tűzzománc műhely, a kalligráfiai workshop foglalkozásain, valamint a Jókai Mór-emlékkiállítás tárlatvezetésein, kvízjátékkal, kirakókkal és könyvjelzőszínezéssel tarkítva, a kicsiket és nagyokat már 15.00 órától vártuk. Az esti program nyitányaként az ELTE Művészeti Együttes tagjaiból álló ELTE Bartók Béla Énekkar és Egyetemi Koncertzenekar koncertje csendült fel a Nagyolvasóban, vezényelt Kovács László Liszt Ferenc-díjas, kiváló művész, zongorán közreműködött dr. Rákosi Ferenc. 

Az érdeklődők épülettúráinkon keresztül betekintést nyerhettek a könyvtár történetébe és műemléképületének termeibe, megismerkedhettek a restaurálás folyamatával, muzeális gyűjteményünk érdekességeivel, Jókai Mór életével és munkásságával, beszélgetéssel egybekötött filmvetítéseinken pedig a Szaffi című rajzfilm és Az aranyember némafilm került bemutatásra. Rendezvényünk alatt a Fuvalom Énekegyüttes koncertjén vehettek részt vendégeink.

Az idei rendezvénysorozaton nyílt „Jókai 200 – Egy nemzet írója, egy évszázad lelke” című emlékkiállításunk 2025. szeptember 10-éig, hétköznapokon 10.00 és 15.00 óra között látogatható. Jelentkezni a titkarsag@lib.elte.hu e-mail címen lehet. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

Megjelent Dr. Tóth Krisztina „Levéltár a város szélén” című tanulmánya, amely a Maglódi út 8. szám alatti levéltári telephely 2005 és 2024 közötti működését, infrastrukturális és szakmai fejlődését, valamint az épület történetét mutatja be.

Levéltárunk 2005 és 2024 között a Maglódi út 8. szám alatti telephelyen működött. A közel két évtized alatt történt infrastrukturális változásokról, állománygyarapodásról, szakmai munkáról, és a Maglódi út 8. szám történetéről, tulajdonosváltozásairól szól Dr. Tóth Krisztina Levéltár a város szélén című tanulmánya, mely a Levéltári Szemle 2025. évi 1. számában jelent meg.