Szinnyei naplójából tudjuk, hogy az Egyetemi Könyvtár belső udvara korántsem volt mindig olyan lehangolóan sivár, mint amilyenre egyikünk, másikunk (még) régebbi emlékei, vagy felbukkanó régi fényképfelvételek alapján emlékezhet. Ellenkezőleg, a belső udvar hajdan, gyakran kellemes társasági összejövetelek színhelye volt, árnyas fák alatti „könyvtári” magán- és társasági események színtere. Különösen igaz volt ez Szilágyi Sándor igazgatósága (1878-1899) alatt, melyekről Szinnyei több alkalommal is beszámol.