E történetnek záró, harmadik fejezete akár tanmese is lehetne a mindenkori művészi „stiláris egység” ellenállhatatlan kényszerítő erejéről. A festmény sorsa ugyanis 1945 után sem jutott nyugvópontra. Az újabb döntés a könyvtár háborút követő időszakában ugyan csak elfüggönyözésről szólt, de azt viszont előre meg nem határozott ideig. Ez derül ki többek között Mátrai László könyvtárigazgatónak rektorához, Székely Györgyhöz intézett fogalmazványából: 375/1958/ [pontos dátum hiányzik]: